Balansz

Részletek Kopp Mária és Skrabski Árpád tanulmányából az elköteleződésről a párkapcsolat teremtette szabadságról.

Aki párkapcsolatban akar élni, többszörösen el kell kötelezze saját magát. Ennek a folyamatnak az eredménye önmaga társadalmi identitásának megtalálása. Ma sokan törekszenek arra, hogy semmilyen elkötelezettségük ne legyen: nem törekszenek tartós kapcsolatra vagy életközösségre, de nem is alkalmasak rá.

Az életközösség létrejöttének kulcsponti eleme a teljes elköteleződés: „Én Veled akarok tartós kapcsolatban élni, ezért hajlandó vagyok bármilyen áldozatra.” Természetesen az elköteleződésnek sok formája van. Minden pár egyéni formát választ. Az esküvőnek is az elköteleződés a célja. Sok kapcsolat azért bizonytalan, mert legalább az egyik partner nem kötelezi teljesen el magát. A családterápiás gyakorlatban azt kérik a pároktól, hogy kellő megfontolás után, tettük súlyának teljes tudatában, egymással szemben mondják ki a kapcsolatukra vonatkozó kötelezettségvállalást. Ez egy újszerű kapcsolat kezdete számukra.

Az első tudatos elköteleződést később számos öntudatlan belső kötöttség gátolhatja. Például egy olyan elképzelés, hogy a szülőknek nagy mértékben van beleszólása a párkapcsolatba, vagy a szocializáció során átvett minták, előítéletek, az egyik partner vallásos vagy ateista világnézete a másik számára vagy a partner származása, karrier szempontok, lakásról alkotott elképzelés, amelyek jelentősen különbözhetnek. Ezeket a nem tudatos kötöttségeket fel kell tárni. Ennek során válik valósággá, hogy a partner mindezeknél fontosabb.

A jó párkapcsolat a krízisek leküzdése során alakul ki. Vannak dolgok, amit az egyik partner elviselhetetlennek érez a másik viselkedésében. Az vezet váláshoz, ha ezek kimondatlanul maradnak. Hogyan lehet a konfliktusok kezelését és a felelősségre vonástól mentes kapcsolatot egyszerre megvalósítani? A konfliktusban a két partner egymást teljesen elfogadja, csak valamilyen beidegzést, rossz szokást szeretne módosítani éppen a jó kapcsolat érdekében. Ez nem fajulhat oda, hogy a másik személyét tagadja meg valaki. Olyan kijelentéseket nem tehet, amivel rombolja a másik személy identitását, önazonosságát. A kritika egyértelműen a másik önazonosságának erősítését kell célozza. Egy ilyen kommunikáció igen nehéz, csak úgy valósítható meg, ha a partnerek egymást valóban szeretik.

Az életközösséghez a verbális és nem verbális elismerés folyamatos gyakorlata szükséges. Allport állítja a fejlett személyiségről, hogy nem szűkíti, hanem bővíti partnere életterét, lehetőségeit, erősíti önazonosságát. Ennek egyik módja a partner pozitív megnyilvánulásainak sorozatos és következetes elismerése. Ez nem általánosságokban történik, hanem a mindennapi részletekben. Annál értékesebb a dicséret, minél inkább konkrétumokat, apróságokat tesz szóvá.

A felelősségvállalás, érzelmi áttetszőség, a partner elismerése újfajta kreatív energiákat szabadít fel, ami az egyént és a párkapcsolatot egyaránt gazdagítja. A pozitív pszichológia szerint a boldogság harmadik, legfelső szintje, ha úgy gondoljuk, hogy az életünknek van értelme. Ez a kreatív energiák kibontakozásának értelmes irányt szab. Azt jelenti, hogy a párkapcsolat kibontakozása során mindketten megtalálták társadalmi identitásukat, megtalálták helyüket a társadalomban, a világban.

(A teljes tanulmány itt olvasható)

Egy szülő akkor tud csak igazán eredményesen dolgozni, ha munkaidőben jó kezekben tudja a gyermekeit.

Amikor egy munkavállaló belép egy céghez, sokszor nem tudja még, mikor és hány gyermeke lesz. Ő is és a cég is egy dologban biztos a szerződéskötéskor: szükség van a munkájára. Ha jól érzi magát a munkahelyén és elégedett a munkakörülményekkel és a bérrel, jól teljesít. Ez pedig akkor sem változik, ha a munkavállaló történetesen családot alapít.

Egy gyermek érkezésével a cég szempontjából is sok dolog megváltozik. Az anya akár évekre kieshet a munkából. A szülőnek, akár apa vagy anya, minden hétköznap délután és évente 2-4 hónapnak megfelelő időben (szünetek, nevelés nélküli napok) kell gyermekfelügyeletet megoldania, függetlenül attól, hogy ez a munkaidejéhez hogyan viszonyul. Ehhez társulnak a gyerekbetegségek kiszámíthatatlan hetei. A szülők gondolatai munkaidőben sokszor a gyermeik körül forognak, főleg akkor, ha a gyermek napközeni elhelyezése nem biztos, megnyugtató és kiszámítható. A munkaadónak HR-tervezési nehézségeket, a cégnek munkavállalónként évente akár plusz 2 hónapnyi bruttó bérnek megfelelő költséget jelenthet, bevételkiesést okozhat.

A megoldás nyilván nem az, hogy nem alkalmaznak kisgyermekes szülőket. Hogyan lehet mégis valami megoldást találni? Családbarát foglalkoztatással és megfelelő gyermekelhelyezés biztosításával.

Szülők és munkavállalók egyszerre

Gimnáziumi végzettséggel vagy afölött a férfiak és nők foglalkoztatási rátája közel azonos. Azaz mindketten, apa és anya értékes munkavállalók. Egy szülő, legyen apa vagy anya, akkor lesz kiegyensúlyozott és produktív a munkájában, ha gyermekének munkaidő alatti elhelyezését megnyugtatóan meg tudja oldani. A mai helyzet nem ezt mutatja. Nézzük a munkavállalók oldaláról:

A 3 éves kor alatti gyermekek csak mintegy 7%-a kaphat ma Magyarországon bölcsődei ellátást. Ennyire kevés a férőhely.

A 6 éves kor alatti gyerekeknek csak mintegy 48%-a veszi igénybe rendszeresen a napközbeni gyermekellátást. Ha lehetőség van rá, otthon maradnak a kistestvérrel és a GYED/GYES-es szülővel. Ennyire nem vonzóak a 25-30 fős óvodai csoportok, a tömeges óvodai megoldás, amelynek sokszor része az is, hogy a túlzsúfoltság miatt délben el kell hozni onnan a gyermekek egy részét, mert nincs elég hely a délutáni pihenés biztosítására. A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke úgy nyilatkozott, 20-25 ezer óvodai férőhely hiányzik. Könnyen belátható, hogy a helyzet rendezésére nem lehet egyhamar számítani.

Tavaly 1109 családi napköziben 7500 hatévesnél fiatalabb gyermek nappali ellátását oldották meg, de jövő ősztől változik a helyzet: 2014-őszétől bevezetik a kötelező óvodáztatást a három év feletti gyermekek számára, és a családi napközi nem helyettesíthati az óvodai nevelést a miniszter levele szerint. Hogy hogyan fogják megoldani az önkormányzatok a helyzetet, és hogy mi lesz a  családi napközik és dolgozóik sorsa, nem tudni.

Magyarországon az anyák kevesebb mint 16%-a tér vissza a munkába legkisebb gyermeke hároméves kora előtt. Pedig az anyák dolgoznának, ha lehetne: egy felmérés szerint a megkérdezettek több mint 55%-a szeretne ugyanarra a munkahelyre visszatérni, ahonnan szülni ment.

Miért hisszük továbbra is, hogy jó megoldás a családi napközi?

Egy céges családi napközi és játszócsoport egység létrehozásához 3-6 hónapra és körülbelül 2 millió forintra van szükség (kiépítés, engedélyeztetés), a hely adottságainak függvényében. Ez a befektetés egy nagyvállalatnak akár egy év alatt, kis- és középvállalatok esetében 2-5 év alatt megtérülhet. A céges családi napköziben egy gyermek 60-90 ezer Ft közötti működési önköltséget jelent havonta. A játszóház óradíja 800-1000 Ft között mozog.

Mindez azt jelenti, hogy teljes keresetet hazavivő anya már egy részben támogatott családi napközis hely esetén is többet tud a családi kasszához adni, mintha a GYES-t vagy a bébiszittert választja. A kisgyermek mellől így megéri visszatérni a munkába. A nagyobb gyermekeknél pedig a játszócsoport teszi lehetővé, hogy a szülő a teljes munkaidőt kihasználva dolgozhasson, hiszen a családi napközi a 3-14 éves gyerekek délutáni ellátása, foglalkozások, szakkörök, sőt: táborok helyszíne is lehet.

Ha tehát fontos szempont a családos munkavállalók, elsősorban a nők foglalkoztatása, akkor kézenfekvő lehetőség a céges családi napközik működtetése amelynek nyitvatartása rugalmasan igazodhat a céges munkaidőhöz, a vállalati munkakultúrához.

Posztunk a Céges Családi Napközi Program cikke felhasználásával készült.

Hogyan teremthet viszonylagos egyensúlyt a munkája és a családi élete között az, akinek egyedül kell megoldania mindent? Múltheti posztunkban a kétkeresős családok nehézségeinek megoldására próbáltunk tippeket adni, most az egyszülős háztartások következnek.

Rengeteg szülő neveli egyedül a gyermekeit. A 2011-es népszámlálás szerint minden ötödik család ilyen ma Magyarországon, és 797 ezer gyermeket nevel egy szülője (87 százalékukat az édesanyjuk). Az egyedülálló szülőknek társ híján sokszorosan nehezebb az életük, hiszen minden felelősség az ő vállukra nehezedik, ők a kenyérkeresők a családban, és a környezetük is gyakran és alaptalanul előítéletes velük szemben. 

A következő tanácsokkal őket szeretnénk segíteni. (A tippeket innen szedtük)

Legyen segítői hálózatod!

Építs fel magad köré egy támogatói kört: ha elszigeteltnek érzed magad, ha a családod nem tud segíteni, legyen egy barátokból, ismerősökből, anya- vagy apatársakból álló hálózatod, akikre biztosan számíthatsz. Vedd igénybe akár helyi közösségek segítségét, a lakóhelyeden szinte biztosan találsz valami civil vagy akár egyházi szervezetet, amelyik segítségedre lehet, és ahol hasznos ismeretségekre tehetsz szert.

Ne félj segítséget kérni!

Könnyen lehet, hogy vannak körülötted olyan emberek, akik szívesen nagyobb szerepet vállalnának az életetekben – merd őket közelebb engedni magatokhoz! Keress olyan szülőtársat, akire rá mered bízni a gyereke(i)det, és akinek alkalomadtán te is szívesen vigyáznál a gyermekeire. Hidd el, mindenki örül egy ilyen lehetőségnek, különösen ha a gyerekek amúgy is jól kijönnek egymással.

Ha több ilyen családot ismersz, bővítsd ki a kört, és alakítsatok ki egymás számára ingyenes és viszonosságra épülő gyerekfelvigyázói csoportot.

Készíts minden eshetőségre kész forgatókönyvet!

Mindig tudd, hogy mitévő legyél, ha valamiért nem a tervezett módon alakul a napotok, de neked halaszthatatlan dolgod van. Készíts elő B- C- és D-tervet, hogy ne kelljen aggódnod, megbízhatónak tartanak-e a munkahelyeden.

Legyen egy listád olyan emberekről, akiket bármilyen esetben segítségül hívhatsz. Bármilyen vészhelyzet esetére legyen részletesen leírt feladatsorod a tennivalókról, ezt mentsd el a telefonodba, és otthon tartsd jól látható helyen, készíts belőle másolatot és add oda mindenkinek, aki abba a helyzetbe kerülhet, hogy a távollétedben neki kell intézkednie: rokonoknak, barátoknak, bébiszitternek, szomszédoknak.

Vigyázz magadra!

A túlterheltség veszélyes, az egyedülálló szülők különösen ki vannak téve annak, hogy saját maguk jóllétéről megfeledkeznek. Figyelj arra, hogy mit és mennyit és hányszor eszel egy nap. Szakíts időt a mozgásra, ha másképp nem megy, a gyerekekkel együtt: sétáljatok, táncoljatok, biciklizzetek, focizzatok. A rendszeres testmozgás feltölt energiával, vidámabb és csinosabb is leszel tőle.

Próbálj rendszeresen időt találni arra, hogy a barátaiddal találkozz, lazíts, szépítkezz, ismerkedj, vagy akár csak céltalanul sétálgass. A családod minden tagjának jót teszel ezzel.

A kikapcsólódás nem lehet pénzkérdés: menjetek el piknikezni, iratkozzatok be a könyvtárba, menjetek el ingyenes kulturális rendezvényekre.

Pihenj! Muszáj eleget aludnod. Próbálj minden este azonos időben lefeküdni.

És végül: Ha nem saját szabad akaratodból lettél egyedülálló szülő és úgy érzed, nem tudsz megbirkózni minden nyakadba szakadt feladattal és felelősséggel, fordulj szakemberhez, vagy járj el egy önsegítő csoportba. A stressz, a depresszió és a harag nem múlik el magától. Kérj és fogadj el segítséget ezek kezelésére.

Kétkeresős családot üzemeltetni nem kis kihívás. Minden perc számít, hogy valahogy egyensúlyt találjunk munkánk és magánéletünk, a munkahelyi és otthoni feladataink között, és valahogy időt tudjunk szakítani saját magunkra is.

Dolgozó szülőnek lenni nem kis kaland. Te lehetsz a világ legjobb anyukája vagy apukája még akkor is, ha nem töltesz minden percet a gyerekeiddel. Nem az a számít, hogy otthon vagy-e velük egész nap, hanem az, hogyan használod ki a rendelkezésetekre álló időt.

A Forbes minapi cikkéből kiválogattuk a legjobb ötleteket, amelyek megkönnyíthetik az időbeosztást, a házimunkán való osztozást és csökkentik a stresszt a mindennapokban. Ti hogy csináljátok? Írjátok meg nekünk kommentben!

A legfontosabb: ne szabadkozz a döntésed miatt. Amiatt magyarázkodni, hogy kisgyerekes anyaként munkát vállalsz, olyan mintha miniszoknyát vennél fel, és állandóan lefelé húzogatnád.

Időnyerő tippek:

Legyél kiszámítható! Nagyon pontos indulási és érkezési menetrended legyen és ragaszkodj hozzá, amennyire lehet.

Ne higyj senkinek, a rugalmasság időrabló: ha rugalmas a munkarended, akkor is igyekezz valami rendszert vinni bele.

Esténként készítsetek össze mindent, ami a másnap reggel indulásig kellhet, a ruhákat is.

Vasárnaponként tervezzetek meg mindent a családtagok heti időbeosztásától kezdve az étkezésekig bezárólag. Ezzel rengeteg vitát és veszekedést elkerülhettek, nincs stressz, időt és pénzt takarítotok meg.

Írj le minden teendőt a bevásárlólistáttól a gyerekek iskolai uzsonnásdobozának tartalmáig és tedd jól látható helyre. Nem tudsz feladatokat delegálni, ha csak te tudod, hogyan kell azokat megoldani.

Segíts a párodnak partnernek lenni! Dicsérd többet, kritizáld kevesebbet, és adj neki lehetőséget arra, hogy az otthoni feladatokban nagyobb részt vállalhasson.

Vonjátok be a gyerekeket az otthoni teendőkbe, természetesen az életkoruknak és a habitusuknak megfelelően. Ennyivek több időtök jut majd egymásra.

Lehetőség szerint minden ügyedet az otthon-gyermekintézmény-munkahely háromszögben intézd a fodrásztól a fogorvosig.

Legyen segítő hálózatod: két anyuka, akinek a gyereke azonos csoportba vagy osztályba jár a tiéddel. Ha segítesz nekik amikor tudsz, könnyebb lesz tőlük szükség esetén segítséget kérned.

Próbáljatok második, sőt harmadik vagy akár negyedik "védelmi vonalat" biztosítani azokra az esetre, ha a gyereknek csak valami apró problémája van, amiért nem mehet közösségbe, vagy valamiért zárva tart az intézmény egy-egy napra, vagy a személy, akire biztátok volna a gyerek(ek)et, valami miatt lemondja a gyerekfelügyeletet. Sok idegeskedéstől kímélitek meg magatokat.

Csak a család

Merjetek kikapcsolni! Legyen olyan időszak minden nap, amikor kikapcsoltok minden kütyüt és képernyőt, és teljes mértékben a egymásra figyeltek.

Alakítsatok ki szokásokat, olyan tevékenységeket, amit rendszeresen együtt csinál az egész család. Naponta legalább egy étkezést együtt, egy asztalnál ülve töltsetek el.

Készüljetek a hétvégékre, a szünetekre, a vakációra! Beszéljétek meg a gyerekekkel, milyen közös programokat terveztek.

A nagy rohanásban is tudjátok kimutatni az érzelmeidet: sosem lehet túlzásba vinni a figyelmességet és a gyengédséget.

Jusson időd a párodra és magadra is!

Fel kell töltődnötök, különben biztosan kimerültök.

Legyen legalább napi húsz perc, amit kizárólag a pároddal töltesz, és csak egymásra figyeltek.

Hangoljátok össze az alvási ciklusotokat: az egyszerre fekvő pároknak a szakemberek szerint jobb a szexuális élete

Szakítsatok időt magatokra! Építsetek be a heti menetrendbe a mozgást, vagy szépségápolást, a lényeg, hogy lazítsatok egy kicsit és érezzétek jól magatokat!

Lehetőség szerint hetente egy estét töltsetek házon kívül – egymással vagy a barátaitokkal. Együtt vagy akár külön-külön is. 

És végül: készüljetek fel arra, hogy lesznek nehezebb pillanatok, de emlékezzetek arra, hogy ezek nem rossz napok, vagy hetek, csak alkalmi történések. Próbáljátok a lehetetlen helyzeteket is kellő iróniával kezelni, sokkal könnyebb lesz mindnyájatoknak.

Kedvcsináló a Család ÉS Karrier? - címmel a SOTE-n zajló rendezvénysorozatunkhoz.  Május 6-án este Tari Annamária, klinikai pszichológus, pszichoterapeuta és Kozma-Vizkeleti Dániel, pszichoterapeuta és család-pszichoterapeuta lesz a vendégünk.

Kozma-Vizkeleti Dániel a családon belüli önmegvalósításról osztja meg velünk gondolatait:

„Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” – szólnak József Attila sokféleképp értelmezhető sorai. Az egyik lehetséges olvasatuk alátámasztja azt a közkeletű vélekedést, hogy az önmegvalósítás és a család iránti elköteleződés, a karrier befutása és a kapcsolatok ápolása nem fér össze, a „kinti” siker kizárja a „benti” eredményességet, az elismertség nehezen egyeztethető össze az önmagunkhoz való hűséggel. Legalábbis macskáknál, persze.

Előadásunkban a költői borúlátással szembehelyezkedve, azokat a lehetőségeket szeretnénk vázolni, amelyek lehetővé teszik a kandúrok és cicusok számára, hogy életük több szférájában is szert tegyenek egérkékre. És hogy ezek a sikerek segíthetik a többi életterületen való kiteljesedést.

Körüljárjuk, hogyan alapozza meg a jól működő családi kapcsolatrendszer, a kiegyensúlyozott párkapcsolat a munkában elérhető eredményeket – és a pályánkon kapott elismerés hogyan gazdagíthatja családi kapcsolatainkat, az anyagiakon messze túlmutató értelemben?

Közhelyszerű, hogy „minden sikeres férfi mögött egy támogató nő áll”! Vajon ki áll egy sikeres nő mögött? És mit kap a támogató fél a kapcsolattól – a másik sikereinek előmozdítása által?

Hogyan járul hozzá társunk sikere a sajátunkhoz? Hogyan építhetjük kölcsönösen a családi önbecsülést, ami mindannyiónk és a családban felnövekedők számára is megfelelő „üzemanyagot” szolgáltat a „kinti” sikerek eléréséhez – akár saját törekvéseink és igyekezetünk révén?

Ezeket a kérdéseket igyekszünk körüljárni – nem kizárt, hogy különböző válaszokat találunk rájuk. Akár „kint”, akár „bent”.