Miért nagyon fontos, hogy a nők egészségi állapotával foglalkozzunk, és ezen belül is miért kiemelt jelentőségű a fiatal nők egészségi állapota?
A fiatal nők hozzák világra a következő generációt, maga a gyermekvállalási készség is függ a fiatal nők egészségi állapotától. A gyermekkori hatások, a szocializáció meghatározó az egészséges magatartás kialakulásában, amelyben az anya példája, értékrendje, egészségmagatartása alapvető. A vizsgálati eredmények ezen túl azt is mutatják, hogy a férfiak egészsége még nagyobb mértékben függ partnerüktől, mint a nők egészségi állapota. A magányos férfiak súlyos egészségromlását számos vizsgálat mutatja, az utóbbi évtizedekben ez Magyarországon különösen fontos összetevője a férfi-halálozásnak, ugyanakkor a magányos nők egészségromlása kevésbé nyilvánvaló.
Mindezek alapján, ha a mai igen negatív egészségi és demográfiai tendenciákat meg szeretnénk változtatni Magyarországon, különösen nagy gondot kell fordítanunk annak megértésére, hogy milyen a mai fiatal nők egészségi állapota. A mai világban nőnek születni különleges kihívás, amelynek igen nehéz megfelelni. Ez magyarázza, hogy az alkalmazkodás, megbirkózás elégtelenségéből származó pszichés zavarok a nők között valamennyi civilizált országban lényegesen gyakoribbak, mint a férfiak között. Miközben a nők előtt új lehetőségek nyíltak meg arra, hogy a társadalomban szélesebb értelemben is hatást fejtsenek ki, a gyermekek világrahozatala és személyiségük korai formálása át nem hárítható női feladat.
A többszörös, sokszor egymásnak ellentmondó szerepelvárások egyensúlyának megteremtésében a nők igen gyakran magukra maradnak, saját magukat hibáztatják, ha nem tudnak megfelelni a társadalmi és belülről fakadó elvárásoknak. A fiatal nők egészségi állapotát tehát csak úgy vizsgálhatjuk, ha az egészség fogalmát a legszélesebben értelmezzük, a testi-lelki-szociális egészséget értjük alatta.
A fiatal nők legsúlyosabb egészségügyi problémája a depressziós tünetegyüttes. Korábbi vizsgálati eredményeink és nemzetközi adatok szerint is a depresszió igen súlyos független egészségi kockázati tényező, mind közvetlen hatása révén, mind az önkárosító magatartásformák előidézésén.
A fiatal nők depressziójának hátterében tehát a legfontosabb a bizalom hiánya, az az életérzés, hogy nehéz élethelyzetben nem segítségre, hanem ellenségességre számíthatnak csak. Az ún. diszfunkcionális attitűdök közül kettő mutat igen szoros kapcsolatot a fiatal nők depressziójával: a perfekcionizmus és a fokozott teljesítményigény. Ezek az attitűdök igen fontos hajtóerői a társadalomnak, azonban ha az egyén úgy érzi, hogy nem képes megfelelni a sajátmagával szemben támasztott fokozott elvárásoknak, állandóan elégtelennek, értéktelennek érzi, vádolja saját magát. Szignifikáns szerepe van a külső elismerés igényének és a fokozott szeretetigénynek is.
A megbirkózási, „coping”-stratégiák közül a depresszióval szoros kapcsolatban áll az evés-ivás nehéz élethelyzetben, tehát a depressziósok közül szignifikánsan többen állítják, hogy nehéz élethelyzetben evéssel, ivással, dohányzással próbálják helyreállítani lelki egyensúlyukat. Ez a nem adaptív megbirkózási stratégia valamennyi önkárosító magatartásforma legfontosabb kockázati tényezője, a depresszió ezen a stratégián keresztül vezet mind a dohányzás, mind a kóros alkoholfogyasztás, drogvisszaélés gyakoribbá válásához. Ha valaki tanult reakcióként depressziós lelkiállapotát ezekkel a pótcselekvésekkel próbálja helyreállítani, ez a tanult válaszkészség fennmarad, megerősítést nyer.
Ha tehát az önkárosító magatartásformák gyakoriságát csökkenteni szeretnénk, ezek motivációs hátterét kell feltárnunk, és ezen a szinten beavatkoznunk. Az észak- amerikai, nyugat-európai sikeres közösségi alapú megelőzési programok bizonyítják, hogy lehetséges az eredményes beavatkozás. Ennek feltétele azonban a pszichológiai, szociális veszélyeztetető tényezők feltárása.
Kopp Mária, Csoboth Csilla, Purebl György
(A bejegyzés a szerzők Egészségmegőrzés: Mit jelent ma Magyarországon a fiatal nők "egész"-sége című tanulmányának rövidített változata, amely megjelent: Mentálhigiéné és pszichoszomatika 10, 3-4, 5-15 1999. A teljes szöveg itt olvasható.)
Azokban az országokban, ahol a nők éppúgy tanulhatnak, mint a férfiak, kevesebb gyerek születik, a képzettebb nők mindenhol kevesebb gyermeket hoznak a világra. Egyes konzervatív amerikai szerzők - kevéssé tapintatosan - fordított darwinizmusnak nevezték el a jelenséget, miszerint a sikeresebb nők kevesebb gyereket vállalnak munkaerőpiaci szempontból kevésbé értékes társaiknál.
A fejlett társadalmak feláldozzák jövőjüket a nők egyenlőségének oltárán?
A tények és adatok szerencsére nem mutatnak ilyen ijesztő képet sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon. Bár az amerikai magazinok oldalain heves viták dúlnak arról, hogy Európa után Amerikát is elérte-e a demográfiai katasztrófa előszele, a válságot megelőző években mégis nőtt a legiskolázottabb nők gyermekvállalási kedve. Érdekes lehet a hasonlóság Magyarországgal, hiszen két teljesen eltérő társadalompolitikát folytató államról van szó. Az amerikai szövetségi állam nem biztosít fizetett szülési szabadságot egyetlen napra sem, míg a magyar nők gyermekük születése után jellemzően két-három évig GYED-en, GYES-en vannak. A legképzettebb nők mégis mindkét országban évről évre több gyermeket hoznak a világra.
Nézzük meg a tényeket:
Az amerikai adatok szerint a befejezett termékenységű (a 2010-ben 40-44 éves) korosztályban a legtöbb gyereket (átlagosan 2,56-ot) az érettségit sem szerzett nők szülték, a legkevesebbet (átlagosan 1,67-et) pedig a legmagasabban kvalifikáltak. A főiskolát végzettek átlagosan 1,73 gyereket vállaltak, de mintegy ötödüknek egyáltalán nem született gyereke. Tehát ebben a korosztályban a családos és főiskolát végzett nők fele többgyermekes anya. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermekvállalás a képzetlenebbekre lenne jellemző: a gyermeket vállaló nők alig tizede nem érettségizett le, de több mint egyharmaduknak BA, vagy annál magasabb végzettsége van.
Magyarországon a KSH legutóbbi, 2005-ös felmérésének eredményei szerint a nyolc osztályt végzett nők átlagosan 1,39, az érettségizettek 1,19, a felsőfokú végzettségűek pedig átlagosan 1,21 gyermeket hoztak a világra. Az 1980-as népszámlálás óta azt mutatják a mérések, hogy évről évre javul a diplomás nők gyermekvállalási hajlandósága. 2005 óta pedig úgy tűnik, egyre markánsabbá vált ez a jelenség. (A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok még nem állnak rendelkezésre.) Az is viszonylag ismert tény, hogy Magyarországon szinte csak a legmagasabban kvalifikált nők szülnek végül annyi gyereket, mint amennyit korábban terveztek. Az érettségizett, vagy felsőfokú végzettségű, de diplomát nem szerző nők jellemzően az eredeti szándékaikhoz képest kevesebb gyermeket vállalnak, a legiskolázatlanabbak pedig többet (de egyre kevesebbet és korántsem annyit, mint pár évtizeddel ezelőtt).
Egyre több diplomás nő vállal több gyermeket
Az Indexnek 2010-ben nyilatkozó demográfus, Kapitány Balázs szerint szakmai körökben általános volt a vélekedés, hogy ez a sajátosan magyar jelenség a magasabb keresetűeknek kedvező családtámogatási rendszer miatt alakulhatott ki. Ők is meglepődtek, amikor kiderült, hogy az erdélyi magyaroknál is hasonló a helyzet, a legképzettebb nők - valószínűsíthetően az anyaországi mintát követve – több gyermeket vállalnak, mint a náluk valamivel kevésbé iskolázottak. Az idézett cikk szerint a magyar helyzethez hasonlóan évről évre nő a magasan kvalifikált amerikai nők gyermekvállalási hajlandósága. Ennek több oka lehet: akár az, hogy a korábbi mintáktól eltérően a tanulás vagy a karrierépítés éveiben is mernek gyermeket vállalni, vagy az, hogy a megfelelő végzettséggel rendelkezők számára ma már elérhetőek a rugalmasabb munkavállalási lehetőségek. Esetleg és nem utolsó sorban pedig az állhat a dolog mögött, hogy a posztfeminista értékrendet valló diplomás nők jelentős része szívesebben szünetelteti karrierjét és marad otthon a gyermekeivel.
De vajon mi lehet a jelenség magyarázata itthon?
A poszt az Atlantic és az Index cikkének felhasználásával készült.
06:14 - 3királyfi3királylány
Mindennek megvan az ideje: a tanulásnak, a karrierépítésnek, a családnak. Fontos azzal tisztában lennünk, hogy életünk mely szakaszát éljük, mert akkor az is világossá válik, mik a legfontosabb feladataink. Energiáink teljes lenullázásával sem tudunk pici gyerek mellett egyszerre önmegvalósítani és jelen lenni a családi életben. Nem szabad görcsölni. Csinálni kell, és élvezni azt, ami van. Nem kell tökéletes anyának lenni, elég, ha jó anya vagy.
Ne akarjunk férfiként viselkedni, és a férfiak eszközeivel harcolni. Szerepeink betöltésénél ne a média és a külvilág legyen a mérce. Bízzunk ösztöneinkben. A túlzott elvárások elveszik annak lehetőségét, hogy összhangba kerüljünk saját képességeinkkel.
Legyünk tisztában az értékeinkkel, és merjük vállalni önmagunkat. Ha egy adott élethelyzet nem jó számunkra, ne érjük be panaszkodással, merjünk változtatni. Életem során mindig azt vizsgáltam, mik az okok, és miként tudok változtatni. Sokféle emberrel és közösséggel kerültem kapcsolatba, ami segített ráébredni: nem származásuk és nemük, hanem értékeik alapján kell megítélni az embereket.
A hagyományos családmodellt, amelyben a házimunkát a kizárólag a nők végzik nem tartom a mai világban életképesnek és igazságosnak. Jogos volt akkor amikor a nőknek kizárólag a család ellátása volt a feladatuk, de napjainkban amikor több szerepkörben kell helytállnia egy nőnek és egy férfinek is, fontos családon belől közösen újragondolni a feladatokat és a családon belől betöltött szerepköröket.
Ha az ember nem határozza meg, hogy min szeretne változtatni, s mindezért mit tesz, mindig csak vágyai maradnak.
Öt ötlet a változáshoz, egy minőségi élet megteremtéséhez:
1. Légy tisztában az életben betöltött szerepeddel, s azzal, hogy nőként, emberként milyen feladataid vannak!
2. Legyenek egyértelmű céljaid! Mit akarsz az élettől, mit tartasz fontosnak.
3. Legyen jó társad, és partnerként fogadtasd el magad az élet minden területén!
4. Szeresd és fogadd el önmagad! Ha nem teszel meg dolgokat magadért, nem tudsz szeretetet adni.
5. Ne csak álmodozz, tegyél is céljaid megvalósításáért! Miért tedd ezt? Önmagadért , családodért, azért hogy jó mintát mutass a környezetednek, mert a dolgokon nem keseregni kell hanem amire ráhatásunk van változtatni, jobbítani kell.
A WHO kimutatása szerint a világon a betegségek 70%-át lelki nyomás okozza, a statisztikák szerint az EU-ban a GDP 1% esik ki a stresszből, nem megfelelő életvezetésből eredő károk miatt.
Magyarországon a stressz :
- minden harmadik ember munkaképesség csökkenését okozza
- minden ötödik embernél súlyos egészségügyi problémához vezet
- a rosszindulatú daganat legtöbb formája összefügg a fel nem ismert , ki nem fejezett érzelmi feszültséggel.
Ennek nem kell így lennie, rajtad is múlik , hogy a statisztikák mit mutatnak.
Katona Melinda
Borealis Consulting ügyvezető igazgató
Munkájukban Sikeres Nők Egyesületének elnöke
06:25 - 3királyfi3királylány
Túlterheltek a dolgozó anyák
Hazánkban a lassan változó tradicionális értékrend miatt széles körben az egyetlen elfogadott lehetőség az, ha a gyermek hároméves koráig otthon marad az anyjával. A társadalom a pénzügyi szükségből munkát vállaló anyát jobban elfogadja, mint a munkáját szerető, abban örömet lelőt. A hozzáállás a társadalom részéről álságos: megkövetelik az anyáktól a teljes idejű otthonmaradást szülés után, akár indokolatlanul hosszú ideig (a magyar nők átlagosan 4,7 évig maradnak otthon gyermekük születése után), majd teljes állásba kell visszamenjenek, hiszen alig elterjedt a részmunkaidő, távmunka. Sajnálatosan gyakori az anyák negatív munkahelyi megkülönböztetése és általános a házimunka egyenlőtlen családon belüli megosztása és alacsony gépesítettsége.
Mi úgy gondoljuk, hogy döntse el a család, hogy mit szeretne, mi a jó neki. Ha az édesanya otthon kíván maradni a gyermekével, ezt mindenképp el kell ismerni értékteremtő tényezőként. Támogatjuk ezen törekvéseket, hiszen ha a családnak ez az érdeke, akkor ez a társadalomnak egyértelműen hasznos. Azonban ha egy édesanya dolgozni kíván (vagy kényszerül), akkor ezt is támogatni kell, az igazi választási szabadság ugyanis így jelenik meg.
A fejlett országokban alapvető fontosságú, hogy a munkavállaló szülőknek lehetőségük legyen munkaidejük alatt gyermeküket erre alkalmas intézmények, személyek gondozására bízni. A minőségi napközbeni kisgyermekellátási szolgáltatások elérhetősége megkönnyíti a női munkavállalást, hozzájárul a TB- és nyugdíjrendszer fenntartásához, csökkenti a családok elszegényedési kockázatát és pozitívan hat a gyermekvállalásra.
Nem mindegy, hogy a gyermekgondozást vállaló intézmények mennyire alkalmazkodnak a családok valós igényeihez
Magyarországon a posztszocialista rendszer bölcsődei, óvodai intézményi struktúrája miatt sokszor nincsen valódi alternatívája a munkát vállalni kényszerülő vagy akaró nőnek, hiszen az intézményrendszer rugalmatlansága nem kedvez a mai kor elvárásainak, nem segíti, nem támogatja a nők, édesanyák munkavállalását. Hazánkban az állam által biztosított ellátóhelyeken sokszor nem megfelelő a nyitva tartás ideje, a szünetek idejére kényszerszabadságra kell menniük a szülőket, a túl nagy csoportlétszámok miatt gyakran betegek a gyerekek, így a szülők táppénzt kell igényeljenek.
Normatív támogatást csak az állami-, és a 2012. január 1. előtt működési engedéllyel rendelkező, nonprofit nem állami gyermekintézmények kapnak. A támogatási rendszer 2 fő pilléren nyugszik: feladaton alapuló normatíva és kiegészítő normatíva rendszer. Előbbit csak a 2012. január 1 előtt működési engedéllyel rendelkező szolgáltatások igényelhetik, utóbbi csak az állami és az egyházi fenntartóknak jár. Így a nem állami fenntartók kénytelenek a működési önköltségüket maguk kitermelni. Ez a finanszírozási anomália igen nagy mértékben rontja a hozzáférhetőséget, hiszen a családi napközi az önköltségét nem tudja ráterhelni a szülőkre – akik, hozzászokva az elmúlt évtizedek alatt a „ingyenes” ellátáshoz, a számukra lényegesen olcsóbb, bár az adóforintokból pazarlóan finanszírozott, túlzsúfolt, rugalmatlan, így valójában igen drága bölcsődei, óvodai ellátáshoz hasonlítják a térítési díjat. Így alakult ki az a téves elképzelés, hogy az állami ingyenes, ami nem állami, azért pedig azért kell fizetni, mert magán (és nem azért, mert nem finanszírozza az állam).
A megoldás: céges családi napközi
A munkáltató érdeke, hogy a munkavállalója minél hamarabb visszatérjen gyermekvállalás után dolgozni. A munkavállaló szülő viszont, érthetően, megfelelő színvonalú nappali ellátást szeretne a gyermekének. Feladatunk, hogy a két érdeket közelítsük, azaz a munkáltató bevonásával olyan kisgyermek - ellátóhelyeket hozzunk létre, amelyek a tényleges munkáltatói és munkavállalói igényekhez igazodnak – úgy, hogy a gyermek érdekét tartják mindenek előtt. Célunk a családbarát napközbeni kisgyermek-ellátóhelyek elterjedésének segítése: a szülők és a munkaadók igényeihez egyaránt alkalmazkodó, rugalmas intézményt hozunk létre a cégek telephelyén vagy annak közelében úgy, hogy mindeközben a munkáltatókat bevonjuk a céges családi napközi finanszírozásba.
Kíváncsian várjuk a véleményeket, tapasztalatokat, pozitív és negatív élményeket! Mit tegyünk? Mire van szüksége azoknak a szülőknek, akik dolgoznának a gyermekvállalás után is? Segítsenek, segítsetek, hogy segíthessünk! Klaviatúrát elő, várjuk a saját sztorikat, hozzászólásokat!
Dr. Nagy Ágnes
Gyerek és karrier? Gyerek vagy karrier? Sajnos a kérdés sokszor inkább a második formában merül fel. Lehet-e egyszerre karrierünk és nevelhetünk lelkiismerettel gyermeket…? Egyáltalán mennyire szeretnénk gyereket, mik a gyermekvállalási trendek hazánkban? Biztosítottak-e a gyermekellátás feltételrendszerei? Segíti-e bárki, hogy összeegyeztessük a karriert és a gyermekvállalást? Bejegyzéseimben ezen kérdéskör egy-egy területét szeretném megvizsgálni.
Magyarországon a szociális és kulturális hagyományok eredményeképpen a címben megfogalmazott probléma meghatározóan, de nem kizárólagosan a nőket érinti. A gyermekszám folyamatos csökkenésének okai egyrészt az általános társadalmi jelenségek, szemléletmódbeli változások rovására írhatók, másrészt pedig a családtámogatási és foglalkoztatáspolitikai jellemzőkben keresendők.
A női munkavállalás kérdése nagymértékben hat a gyermekvállalásra. A kétkeresős családmodell megjelenésével szükségszerűen megváltoztak a gyermekvállalási jellemzők, fokozott problémát jelent a gyermekgondozási távollét utáni visszatérés a munkaerőpiacra. A gyermek mennyi idős koráig tudok otthon maradni? Van-e számára férőhely a bölcsődében /óvodában? Visszavesznek-e a munkahelyemre? Felvesznek-e máshova kisgyermekes szülőként? Hogy érek oda a gyerekért az óvodába? Általános problémák. A három éves kor alatti gyermekelhelyezés nem kielégítően megoldott, az atipikus munkavégzési formák -a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő, távmunka stb. lehetősége-, melyek alapvetően megváltoztatnák a gyermekes szülők munkavégzésének lehetőségeit, csekély mértékben elérhetők a munkavállalók számára. A nemzetközi tapasztalatok ezzel szemben egyértelműen azt mutatják, hogy azokban az országokban magasabbak a születési mutatók, ahol gondot fordítanak a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására, ahol elfogadott és használt lehetőség az atipikus formában történő munkavégzés.
Az alacsony gyermekszám leginkább a középrétegeket jellemzi. Az alacsony keresetűek vagy munkanélküliek számára megfelelő bevételi forrást jelenthet / elfogadható helyettesítési értékkel bírhat a GYES, GYED, családi pótlék, a magasabb keresetűek pedig bátrabban vállalnak egynél több gyermeket, hiszen eltartásuk összességében kevéssé jelent megterhelést. A középrétegek azok, akiknél egyrészt a gyermeknevelési szabadság ideje alatti jövedelemkülönbségből eredő kiesés erősebben érződik, másrészt ők azok, akik a munkával keresett jövedelmük mellett sem látják feltétlenül biztosítottnak a többedik gyermek biztos felnevelését.
A középrétegekhez viszonyítva, a magasabb iskolai végzettség a férfiaknál egyértelműen pozitív, a nők egy részének esetében azonban negatív hatással lehet a gyermekvállalásra. A férfiak – a szokás szerinti családfenntartók számára a magasabb végzettséghez társítható magasabb jövedelem, a család könnyebb eltartását jelentheti, míg a nők számára – akik jellemzően a gyermekgondozást vállalják - a karrier lehetősége, a magasabb jövedelem megnöveli a gyermekvállalás alternatív költségét. Lehetséges megoldás lehetne számukra a részmunkaidős munkavégzés, amely egyszerre biztosítaná a munkába való visszatérést, a karrier kisebb törését és a gyermek első éveiben történő fokozott törődés lehetőségét. Jellemzőnek tekinthető és különösen megjelenik a diplomások esetében az a tendencia, hogy a gyermekgondozási szabadság ideje alatt vállalnak újabb gyermeket, ezzel is csökkentve a munkaerőpiacról történő kiesés idejét/alkalmainak számát.
Ternovszky Csilla
Gyermek- és munkavállalás, párkapcsolat és karrier? Itt megtudhatod, mi az a családbarát munkahely, és miért jár jól mindenki, ha egyensúlyt teremt munkája és magánélete között.
