Balansz

A siker kulcsa: munka és család címmel rendezett konferenciát pénteken a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. Első előadónk, Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettese volt.

Magyarországon is egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás, a nők átlagosan 28 évesen szülik meg első gyermeküket, a harmincéves nők fele gyermektelen, sőt, a 35 éves nők több mint ötödének nincs saját gyermeke. A jelenlegi száz magyar termékeny korú nőre jutó 124-128 gyermek Európában a legalacsonyabb arány. A 2011-es rekordalacsony születésszám a szakembereket is váratlanul érte, az okairól csak sejtéseik vannak. 2012-ben már valamivel több gyermek született, elérve a 2010-es, minden addiginál alacsonyabb születésszámot.

Mindennek következtében egyre többen lesznek azok, akik egyáltalán nem alapítanak majd családot. Ugyanakkor ez jelenleg még nem tudatos döntés eredménye, a húsz és negyven év közötti magyarok 90 százaléka tervez családot alapítani. Az élettársi kapcsolatok egyre növekvő arányának példájára hivatkozva a demográfus felhívta a figyelmet arra, hogy várhatóan a gyermektelenség hamarosan nemcsak a többség által elfogadható, hanem sokak által tudatosan választott életforma lesz. A németországi tapasztalatok alapján figyelmeztetett: amikor a tudatos gyermektelenség már tömegessé vált, a folyamat családpolitikai eszközökkel többé már nem visszafordítható.

A házasság (a házasságkötések csökkenő száma ellenére) továbbra is  a legértékesebbnek tartott párkapcsolati forma még a legfiatalabb korosztályokban is. A házasságot nagyon nagy arányban (75%) előzi meg együttélés, olyan élettársi kapcsolat, amely mintegy próbaházasságként működik. A magyarországi gyermekek negyven százaléka születik házasságon kívül, de ebben területi sajátosságok is nagy szerepet játszanak, még a fővárosi kerületek között is számottevő különbségek vannak.

Szó esett továbbá a nemi szerepek megítélésének lassú változásáról is: a magyar társadalom továbbra is az egyik leginkább hagyományőrző az európai nemzetek között, azonban az ezredforduló óta lassú változás kezdődött. A magyar férfiak és a nők szinte azonosan gondolkodnak a családi munkamegosztásról, a változás is mindkét nem véleményét egyaránt érinti. A magasabb státuszú, iskolázottabb rétegekhez hasonlóan az alacsonyabb képzettségű, rosszabb anyagi körülmények között élők körében is megjelent a kétkeresős családmodell preferálása. A családdal együtt töltött idővel szemben a pénzkereset egyre fontosabbá válik, különösen a gazdasági válság kezdete óta. Az utóbbi csoport esetében azonban nem a női emancipáció eredményeként következett ez be, hanem az elszegényedéstől való félelem az, ami több lábon állásra motiválja a szegényebb családokat.

A demográfus azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az általuk készített kérdőívekre adott válaszok és az ebből előállított „közvélemény”, és a felmérésekben résztvevő személyek tényleges magatartása között sokszor nagyon nagy különbségeket tapasztaltak. Azaz a nemi szerepek, a házasság vagy a gyermekvállalás megítélésében az emberek másokra vontakoztatott véleménye és a saját döntéseik, élethelyzetük között hatalmas eltérések lehetnek.

Azokban az országokban, ahol a nők éppúgy tanulhatnak, mint a férfiak, kevesebb gyerek születik, a képzettebb nők mindenhol kevesebb gyermeket hoznak a világra. Egyes konzervatív amerikai szerzők - kevéssé tapintatosan - fordított darwinizmusnak nevezték el a jelenséget, miszerint a sikeresebb nők kevesebb gyereket vállalnak munkaerőpiaci szempontból kevésbé értékes társaiknál.

A fejlett társadalmak feláldozzák jövőjüket a nők egyenlőségének oltárán?

A tények és adatok szerencsére nem mutatnak ilyen ijesztő képet sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon. Bár az amerikai magazinok oldalain heves viták dúlnak arról, hogy Európa után Amerikát is elérte-e a demográfiai katasztrófa előszele, a válságot megelőző években mégis nőtt a legiskolázottabb nők gyermekvállalási kedve. Érdekes lehet a hasonlóság Magyarországgal, hiszen két teljesen eltérő társadalompolitikát folytató államról van szó. Az amerikai szövetségi állam nem biztosít fizetett szülési szabadságot egyetlen napra sem,  míg a magyar nők gyermekük születése után jellemzően két-három évig GYED-en, GYES-en vannak. A legképzettebb nők mégis mindkét országban évről évre több gyermeket hoznak a világra.

Nézzük meg a tényeket:

Az amerikai adatok szerint a befejezett termékenységű (a 2010-ben 40-44 éves) korosztályban a legtöbb gyereket (átlagosan 2,56-ot) az érettségit sem szerzett nők szülték, a legkevesebbet (átlagosan 1,67-et) pedig a legmagasabban kvalifikáltak. A főiskolát végzettek átlagosan 1,73 gyereket vállaltak, de mintegy ötödüknek egyáltalán nem született gyereke. Tehát ebben a korosztályban a családos és főiskolát végzett nők fele többgyermekes anya. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermekvállalás a képzetlenebbekre lenne jellemző: a gyermeket vállaló nők alig tizede nem érettségizett le, de több mint egyharmaduknak BA, vagy annál magasabb végzettsége van.

Magyarországon a KSH legutóbbi, 2005-ös felmérésének eredményei szerint a nyolc osztályt végzett nők átlagosan 1,39, az érettségizettek 1,19, a felsőfokú végzettségűek pedig átlagosan 1,21 gyermeket hoztak a világra. Az 1980-as népszámlálás óta azt mutatják a mérések, hogy évről évre javul a diplomás nők gyermekvállalási hajlandósága. 2005 óta pedig úgy tűnik, egyre markánsabbá vált ez a jelenség. (A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok még nem állnak rendelkezésre.) Az is viszonylag ismert tény, hogy Magyarországon szinte csak a legmagasabban kvalifikált nők szülnek végül annyi gyereket, mint amennyit korábban terveztek. Az érettségizett, vagy felsőfokú végzettségű, de diplomát nem szerző nők jellemzően az eredeti szándékaikhoz képest kevesebb gyermeket vállalnak, a legiskolázatlanabbak pedig többet (de egyre kevesebbet és korántsem annyit, mint pár évtizeddel ezelőtt).

Egyre több diplomás nő vállal több gyermeket

Az Indexnek 2010-ben nyilatkozó demográfus, Kapitány Balázs szerint szakmai körökben általános volt a vélekedés, hogy ez a sajátosan magyar jelenség a magasabb keresetűeknek kedvező családtámogatási rendszer miatt alakulhatott ki. Ők is meglepődtek, amikor kiderült, hogy az erdélyi magyaroknál is hasonló a helyzet, a legképzettebb nők - valószínűsíthetően az anyaországi mintát követve – több gyermeket vállalnak, mint a náluk valamivel kevésbé iskolázottak. Az idézett cikk szerint a magyar helyzethez hasonlóan évről évre nő a magasan kvalifikált amerikai nők gyermekvállalási hajlandósága. Ennek több oka lehet: akár az, hogy a korábbi mintáktól eltérően a tanulás vagy a karrierépítés éveiben is mernek gyermeket vállalni, vagy az, hogy a megfelelő végzettséggel rendelkezők számára ma már elérhetőek a rugalmasabb munkavállalási lehetőségek. Esetleg és nem utolsó sorban pedig az állhat a dolog mögött, hogy a posztfeminista értékrendet valló diplomás nők jelentős része szívesebben szünetelteti karrierjét és marad otthon a gyermekeivel.

De vajon mi lehet a jelenség magyarázata itthon?

A poszt az Atlantic és az Index cikkének felhasználásával készült.

Gyerek és karrier? Gyerek vagy karrier? Sajnos a kérdés sokszor inkább a második formában merül fel. Lehet-e egyszerre karrierünk és nevelhetünk lelkiismerettel gyermeket…? Egyáltalán mennyire szeretnénk gyereket, mik a gyermekvállalási trendek hazánkban? Biztosítottak-e a gyermekellátás feltételrendszerei? Segíti-e bárki, hogy összeegyeztessük a karriert és a gyermekvállalást? Bejegyzéseimben ezen kérdéskör egy-egy területét szeretném megvizsgálni.

Magyarországon a szociális és kulturális hagyományok eredményeképpen a címben megfogalmazott probléma meghatározóan, de nem kizárólagosan a nőket érinti. A gyermekszám folyamatos csökkenésének okai egyrészt az általános társadalmi jelenségek, szemléletmódbeli változások rovására írhatók, másrészt pedig a családtámogatási és foglalkoztatáspolitikai jellemzőkben keresendők.

A női munkavállalás kérdése nagymértékben hat a gyermekvállalásra. A kétkeresős családmodell megjelenésével szükségszerűen megváltoztak a gyermekvállalási jellemzők, fokozott problémát jelent a gyermekgondozási távollét utáni visszatérés a munkaerőpiacra. A gyermek mennyi idős koráig tudok otthon maradni? Van-e számára férőhely a bölcsődében /óvodában? Visszavesznek-e a munkahelyemre? Felvesznek-e máshova kisgyermekes szülőként? Hogy érek oda a gyerekért az óvodába? Általános problémák. A három éves kor alatti gyermekelhelyezés nem kielégítően megoldott, az atipikus munkavégzési formák -a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő, távmunka stb. lehetősége-, melyek alapvetően megváltoztatnák a gyermekes szülők munkavégzésének lehetőségeit, csekély mértékben elérhetők a munkavállalók számára. A nemzetközi tapasztalatok ezzel szemben egyértelműen azt mutatják, hogy azokban az országokban magasabbak a születési mutatók, ahol gondot fordítanak a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására, ahol elfogadott és használt lehetőség az atipikus formában történő munkavégzés.

Az alacsony gyermekszám leginkább a középrétegeket jellemzi. Az alacsony keresetűek vagy munkanélküliek számára megfelelő bevételi forrást jelenthet / elfogadható helyettesítési értékkel bírhat a GYES, GYED, családi pótlék, a magasabb keresetűek pedig bátrabban vállalnak egynél több gyermeket, hiszen eltartásuk összességében kevéssé jelent megterhelést. A középrétegek azok, akiknél egyrészt a gyermeknevelési szabadság ideje alatti jövedelemkülönbségből eredő kiesés erősebben érződik, másrészt ők azok, akik a munkával keresett jövedelmük mellett sem látják feltétlenül biztosítottnak a többedik gyermek biztos felnevelését.

A középrétegekhez viszonyítva, a magasabb iskolai végzettség a férfiaknál egyértelműen pozitív, a nők egy részének esetében azonban negatív hatással lehet a gyermekvállalásra. A férfiak – a szokás szerinti családfenntartók számára a magasabb végzettséghez társítható magasabb jövedelem, a család könnyebb eltartását jelentheti, míg a nők számára – akik jellemzően a gyermekgondozást vállalják - a karrier lehetősége, a magasabb jövedelem megnöveli a gyermekvállalás alternatív költségét. Lehetséges megoldás lehetne számukra a részmunkaidős munkavégzés, amely egyszerre biztosítaná a munkába való visszatérést, a karrier kisebb törését és a gyermek első éveiben történő fokozott törődés lehetőségét. Jellemzőnek tekinthető és különösen megjelenik a diplomások esetében az a tendencia, hogy a gyermekgondozási szabadság ideje alatt vállalnak újabb gyermeket, ezzel is csökkentve a munkaerőpiacról történő kiesés idejét/alkalmainak számát.

Ternovszky Csilla

Pro Labora

Munka és Család Audit

I. rész

A gyermekvállalási kedv minden társadalomban a jövő vállalásának, a hosszú távú tervezés lelkiállapotának, azaz a társadalmi beállítottságnak a jele.

A fiataloknál kétféle motiváció, a családalapítási, gyermekvállalási vágy és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, ha igen nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Ez az átbillenés már megtörtént Magyarországon, egy ilyen negatív tendenciát már nehezebb visszafordítani. Mindent meg kell tenni azért, hogy fiatalok ne kerüljenek szembe elviselhetetlen lakás, megélhetési nehézségekkel, ha megházasodnak és gyermeket szeretnének. Igen sok válás oka az, hogy a lakásért hajszolt életmód éppen addigra emészti fel a kapcsolatot, amikor már sikerült megszerezni. Át kell segíteni a fiatalokat ezeken a nehézségeken, különben felőrlődnek, vagy meg sem kísérlik.

A magyar társadalom európai összehasonlításban az egyik leginkább családbarát, gyermekbarát társadalom, a gyermek fontosságának megítélése rendkívül pozitív. Valamennyi vizsgált ország közül a magyarok tartják a leginkább igaznak azt az állítást, hogy „üres az élete azoknak, akiknek soha nem volt gyermekük. A házasság és a gyermek megítélésének pozitivitása igen fontos tartaléka a magyar társadalomnak.

Igen érdekes, hogy míg – elsősorban a férfiak között – a depressziós tünetegyüttes fordított kapcsolatban van a gyermekszámmal, valamennyi alcsoportban a gyermekszámmal együtt emelkedik az ún. vitális kimerültség átlagértéke. Ez a mutató azt jelzi, hogy a mai magyar társadalomban, legalábbis statisztikailag, a gyermekvállalás krónikus stresszállapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent. Ez a teljesen méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja mindazt, amit a demográfiai, szociológiai vizsgálatok régóta jeleznek, hogy a mai magyar társadalomban a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár. A társadalomnak alapvető kötelessége, saját túlélése, pl. a nyugdíjkrízis megoldása szempontjából is, a gyermeket vállaló szülők fizikai túlterheltségének egy részét, jelentős hányadát átvállalni. Hiszen nem elfogadható az az állapot, hogy a társadalmi beállítottságuk, a jövőért felelősséget vállalásuk miatt a gyermeket vállaló szülők aránytalanul túlterhelt állapotban éljenek.

A fiatal nők testi-lelki egészsége igen szorosan összefügg a gyermekvállalással. A mai rendkívül rossz népesedési helyzet nem azzal függ össze, hogy a fiatal nők nem szeretnének gyermeket, sokkal inkább kiszolgáltatott helyzetükkel a partnerkapcsolatokban, valamint saját reménytelen lelkiállapotukkal.

Igen fontos volna erősíteni tehát a fiatal nők megbirkózási készségeit, önértékelését. Tudatosítani a társadalomban, hogy a gyermek világrahozatala és egészséges nevelése rendkívül értékes teljesítmény. Ha értékeljük a művészek alkotásait, mennyivel inkább el kellene ismernünk az ember, a teljes személyiség megalkotását és formálását, amelyre csak a fiatal generáció képes.

Kopp Mária, Csoboth Csilla, Purebl György

(A bejegyzés a szerzők Egészségmegőrzés:­ Mit jelent ma Magyarországon a fiatal nők “egész”-sége című tanulmányának rövidített változata, amely megjelent: Mentálhigiéné és pszichoszomatika 10, 3-4, 5-15 1999. A teljes szöveg itt olvasható.)

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alapítója, Kopp Mária kutatásai szerint Magyarországon szinte minden családban eggyel kevesebb gyermek születik, mint amennyire a párok korábban vágytak. Meggyőződésünk, hogy a családi munkamegosztás, a karriertervezés és a családbarát foglalkoztatás jó gyakorlatainak megismertetésével hozzájárulhatunk mozgalmunk céljának megvalósulásához, a kívánt gyermekek megszületéséhez.

Szeretnénk nagyobb nyilvánossághoz juttatni mindazt a kutatómunkát, amely segíthet egyensúlyba hozni az otthoni és munkahelyi életünket, rendezni párkapcsolati, családi és munkahelyi konfliktusainkat, megkönnyíteni mindennapi stresszhelyzeteink kezelését. A Balanszon olvashatsz a legérdekesebb kutatási eredményekről, de jól használható tanácsokkal is szolgálunk hogy összehangolhasd magánéleti és karrierteveidet, a családi életedet, párkapcsolatodat munkahelyi kötelezettségeid teljesítésével.

Szerzőink a legkülönbözőbb szakmák művelői: vannak közöttük társadalomtudósok, a nők gyermekvállalás utáni újbóli munkába állását segítő szervezetek szakértői, karriertanácsadók, mentálhigiénés és HR-szakemberek, sikeres családbarát megoldásokat alkalmazó vállalkozások vezetői. Mindannyiuknak köszönjük az ügynek szentelt idejüket, munkájukat.

A szerkesztők