Balansz

Sajnálatosan kevés kutatás vizsgálja a férfiak apasághoz való viszonyát. Brit szociológusok a héten mutatták be új kutatási eredményeiket, amelyek szerint a gyermektelenség vélhetően eltérően hat férfiakra és nőkre. Bár a gyermekek iránti vágyban nincs különbség a nemek között, a gyermektelenség más érzéseket vált ki a két nem tagjaiból.

Kiderült, hogy a férfiak elsősorban kulturális, társadalmi és családi elvárásnak élik meg a gyermekvállalási „kötelezettséget”, míg a felmérésben részt vevő nők leginkább a gyermektelenség miatti bűntudatukról számoltak be és arról, hogy szerintük az anyaság iránti vágy belülről fakad, illetve természetes biológiai szükséglet. Ehhez képest igencsak meglepő, hogy a férfiak közül többen mondták azt, hogy bánják, hogy nem született (még) gyermekük.

A kutatás 20 és 66 év közötti gyermektelen férfi résztvevői fokozott dühről, magányosság- és elszigeteltség-érzetről, féltékenységi és depressziós tünetekről számoltak be. Mindezek bár különböző mértékben, de kevésbé voltak jellemzőek a megkérdezett gyermektelen nőkre. Ezek az érzetek akár egész életre szólóak is lehetnek: több idős férfi számolt be arról, hogy féltékenységet éreztek barátaik iránt, amikor azok nagyapák lettek, és bánták, hogy nem döntöttek korábban a gyermekvállalás mellett.

A kismintás, nem reprezentatív kutatás vezetője szerint az eredményeik megkérdőjelezik annak az általános vélekedésnek az igazságát, amely szerint a nők vágynak inkább gyermekekre, és hogy a gyermektelenséget rosszabbul élik meg a férfiaknál.

Ugyanakkor a kutatás másik fele, amely a családos férfiak és nők további gyermek vállalásához kapcsolódó érzéseit vizsgálta, megerősítette a sztereotípiákat létjogosultságát. A nők, ha kismértékben is, de jobban vágynak arra, hogy bővüljön a család, és azok, akiknek valamilyen okból nem lehet több gyermekük, valóban sokkal rosszabbul élik meg ezt a helyzetet a férftársaiknál.

Április első keddje EU-szerte a láthatatlan munka napja.

Mi számít láthatatlan munkának?

Minden olyan munka, amelyért nem kap fizetést az azt végző személy. Jellemzően ezek házi- illetve ház körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, beteg, idős, vagy fogyatékos személyekről való gondoskodás, illetve a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Ez a munka rögtön látható és elismert munkának számít, ha nem a család egy tagja végzi, hanem felvesznek valakit az adott házimunkák elvégzésére, vagy ha egy állami (önkormányzati) intézmény látja el ezeket a feladatokat. A láthatatlan munka hozzájárul a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert.

A láthatatlan munka becsült értéke eléri a GDP legalább egyharmadát.

Az Európai Unió törekvése, hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munka is bekerüljön a statisztikákba, és a társadalom ismerje el ezeknek a meg nem fizetett munkáknak erkölcsi és anyagi értékét: ne tekintse az érintetteket inaktívnak, csökkentse az őket érő diszkriminációt és becsülje meg mindazokat, akik munkája nem kap elég figyelmet és elismerést.

További fontos törekvés, hogy a társadalom és az államok is  a szakmai karrierrel egyenrangúnak tekintsék a családért vagy a közösségért végzett munkát, illetve hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munkát az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésben és a nyugdíjszámításnál is elismerjék.

Ebbe az irányba mutat az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemrég bejelentett terve, hogy vizsgálják annak lehetőségeit, hogy speciális foglalkoztatási jogviszonnyá alakítják a fokozott ápolást-gondozást igénylő gyermeküket ellátó szülők ápolási díját.

A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkeresők a családban, és a férfi munkanélküli. Ugyanakkor a már idézett európai felmérés szerint az idősekről való gondoskodás terén nincs jelentős különbség a nemek között. 

A gazdasági válság éveiben különösen nehézzé vált a munkahelyi és a családi feladatok összeegyeztetése. Mindennek elsődleges kárvallotjai a nők. Az Európai Parlament a nemzetközi nőnapra készülve azt vizsgálta, miként lehetne enyhíteni a válság hatásait és javítani a nők helyzetén.

Az Európai Unió országai az 1930-as évek nagy gazdasági válsága óta az eddigi legnagyobb recesszióval kell szembesüljenek. Olyan gazdasági, pénzügyi, és szociális válsággal, amelyet tovább súlyosbítanak az uniós intézmények által a tagállamok számára előírt megszorító intézkedések. A munkanélküliség, a munkahelyek bizonytalanná válása és az alacsony fizetések már a válság előtt is jobban sújtották a nőket, mint a férfiakat, ráadásul a korábbi válságok történetéből arra következtethetünk, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll majd helyre, mint a nőké.

Az elszegényedés veszélye elsősorban az egyedülálló idősebb nőket és az egyszülős családokat fenyegeti, amelyekben többnyire nő tölti be a családfő szerepét.

A tagállamok költségvetési megszorításai a közszférában dolgozó nőket különösen súlyosan érintették, hiszen a közalkalmazottak 70%-a nő.

A nők számára a legfontosabb a családi és a szakmai élet összehangolása

A nők igyekeznek a munkahelyi feladataikat összeegyeztetni családi életükkel, ezért is nehezebb számukra az álláskeresés. Munkájuk mellett ugyanis a házimunka nagy részét ők végzik, és gyakran az eltartott családtagokról (gyerekek, szülők, betegek vagy fogyatékosok) is ők gondoskodnak. A szociális juttatások, valamint a szociális infrastruktúra, az oktatás, a gyermekmegőrzés, az egészségügy és a betegellátás költségvetésének csökkentése a felelősséget a családokra, ezen belül is leggyakrabban a nőkre ruházza. Ezek a nők így arra kényszerülnek, hogy feladják vagy csökkentsék fizetett munkájukat azért, hogy eleget tudjanak tenni azoknak az ápolási, gondozási feladatoknak, amelyek elvégzéséről az állam már nem gondoskodik vagy nem képes gondoskodni.

A munkanélküli nők a hivatalos statisztikákban gyakran nem is szerepelnek, és a nemek közötti egyenlőtlenséget gyakran alábecsülik a munkanélküliség terén, mert a nők sokszor különféle okokból (várandósság, családi kötelezettségek, nyugdíjba vonulás) visszavonulnak a munkaerőpiacról, és nem fizetett, vagy nem hivatalos munkát végeznek. A nők illegális foglalkoztatása nagyobb arányú a férfiakénál.

A munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a fiatal nők sokszor elhalasztják a gyermekvállalást, ami tovább fokozza az európai népesség elöregedését.

A válság még jobban elmélyíti a szakmai előmenetel és a családi szerepek összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségeket: a gyermekvállalás másként befolyásolja a nők és a férfiak foglalkoztatását; az anyák munkaerő-piaci részvételi aránya 12%-kal alacsonyabb, mint a gyermektelen nőké, vagyis emelkedett a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest. Eközben az apák foglalkoztatási rátája 8,7%-kal magasabb a gyermektelen férfiakénál.

Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a befizetett nyugdíj-hozzájárulásokat, és előfordulhat, hogy ezek a nők pályájuk végéig csak nagyon alacsony nyugdíjra való jogosultságot szereznek, ami növeli az időskori szegénység kockázatát.

Több az előítélet, több az erőszak

Sok tagállamban a fiatal nők (15-24 évesek) egyre nehezebben szerzik meg első, teljes munkaidős állásukat és úgy kerülik el pályakezdő munkanélküliséget, hogy tovább folytatják tanulmányaikat. Annak ellenére, hogy a jobb képesítés összességében eddig jobban megvédte a nőket a munkanélküliségtől, az ő diplomájukat kevésbé ismerik el, mint a férfiakét.

A női munkanélküliséghez sztereotípiák kapcsolódnak, például az, hogy a férfiak munkanélkülisége a nőkénél komolyabb problémát jelent. Ez csak tovább bővíti a már így is jelentős számú negatív előítélet körét, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a nők foglalkoztatási esélyeit.

A válság fokozta a nők elleni erőszakot (zaklatás, munkahelyi erőszak, házastársi erőszak) és tovább súlyosbította számos hátrányos helyzetű közösség szociális és gazdasági állapotát. A lányok körében megnőtt az iskolai lemorzsolódás és az emberkereskedelem áldozatává válás kockázata.

A nőket nem szabad magukra hagyni az egyensúlyt kereső útjukon. A munkáltatóknak, HR vezetőknek tudatosan kell kiépíteni azt a szervezeti kultúrát, azokat a módszereket, melyek segítik a nőket, anyákat karrierjük építésében. Ma a családok – tisztelet a kivételnek – magukra vannak hagyva, keressék az egyensúlyt, ahogy tudják. Ha tudják. Nyilvánvaló az összefüggés az egyre csökkenő gyerekszámmal.

A szervezeti kultúra meghatározó szerepet játszik a szervezet tagjainak életében. A hagyományos (férfi) karriermodell elfogadásán, akár öntudatlanul is, alapuló szervezetekben több stigma és sztereotípia kötődik a rugalmas munkaidő formákhoz, a babás, gyermekes anyákhoz. Elég, ha a vezető, csak szóban is, de lekicsinylően nyilatkozik a rugalmas munkaformákról. Avagy az a nézet, hogy aki ebben dolgozik, azt sose léptetik elő. Ebből már egyenesen következik az a szemlélet, hogy ebbe a kategóriába a vesztesek tartoznak, hogy a könnyebb vagy a csökkent értékű munkákat adják a babás mamáknak, kvázi segítségképpen. Merthogy ők nem teljes értékű munkaerők. Az a sztereotípia is fellelhető, amikor azt hiszik, minden anya örül, ha rugalmas munkaformába helyezik. A nagy ambíciójú, magas teljesítményű nők közül vannak, akik inkább kilépnek, minthogy ezt és a hozzá kötődő stigmákat viseljék.

A női karrier fejlesztésének talán a legnagyobb kihívása a gondolkodásmód, az értékrend, összességében a szervezeti kultúra megváltoztatása. És ebben kiemelt szerepe van a vezetésnek.

Rugalmas karriermodell kialakítása

A hagyományos karriermodelltől elszakadva, olyan karrierívet kell kialakítani, ami alkalmazkodik a nők élettani sajátosságaihoz, igényeikhez. Meg kell tervezni, szervezni a nők munkába való visszatérésének folyamatát. Azzal kezdve, hogy a kapcsolatot fenn kell tartani a gyermekgondozás ideje alatt is. Az anya legyen tájékozott szervezete ügyeiről, erre ma az internet jó lehetőséget nyújt. A visszatérést fokozatossá lehet tenni, kezdetben heti egy nap vagy többször napi néhány óra, amikor is a visszailleszkedés emberi és szakmai tényezőit kijelölt mentor segíthetné. Lehetővé kell tenni, hogy a visszatérő választhasson rugalmas munkaformát. Ahol és amennyiben a rugalmas karriermodellt a cég tudatosan kialakítja, alkalmazza, ott a nők eredményessége és kötődése jelentősen megnő.

A nők tudásának, ambíciójának „táplálása”

Tapasztalati tény, hogy a nők munka világához kapcsolódó ambíciója visszaesik a gyermekgondozási távollét idején. Csökkennek az elvárásaik saját magukkal szemben. Tudásuk megkopik. Mindez nehezíti a visszatérést, a visszafogadást. Ezért fontos „táplálni” a nők ambícióját, szakmai tudásuk fejlődését. Ehhez a cégnek fejlesztési programot kell kialakítania. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni. Ahol a rugalmas karriermodell részeként folyamatos a cég kapcsolattarása a munkatársaikkal, ott ez jó alapot ad ahhoz, hogy alkalmanként tréningeket szervezzen az otthon levő nők számára. A kijelölt, elfogadott mentor folyamatosan vagy meghatározott időnként tájékoztassa, motiválja, lássa el információkkal az érintettet.

Adjunk teret a női attitűdnek!

Amint tudjuk, a nők munkával kapcsolatos elvárásai, attitűdje különbözik a férfiakétól. A nők számára legfontosabb tényezők a munkatársi kapcsolatok, a „szolgálat”, vagyis visszaadni, nyújtani valamit a cég, a társadalom számára, valamint az értelmes munka. Fontos számukra a hit a termékben, a szolgáltatásban, a cégben., és nem utolsó sorban a munkahely és a család szempontjainak összehangolásában.

Rugalmas munkaidőformák

A rugalmas munkavégzésre Magyarországon is több lehetőséget biztosítanak a jogszabályok. Mégis nagyon alacsony az e formákban dolgozók aránya. Tőlünk nyugatabbra tömegesen dolgoznak pl. napi 4 órában. Felismerték, hogy a rugalmas munkaidő formák fontos szerepet játszanak a foglalkoztatási ráta fenntartásában, és tömegek számára nyújtanak kötetlenebb életformát, lehetőséget a munka-család egyensúly megteremtésére. A rugalmas munkaidőformák alkalmazásának számos, ismert előnye van mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Terjedése mégis alig-alig érzékelhető. Ennek okai között van a kedvezőtlen és fejletlen szabályozás, az alacsony bérszínvonalból adódó nehéz megélhetés, amikor minden fillérre szükség van. Ugyanakkor a kirívóan alacsony női foglalkoztatási rátát biztosan kedvező irányba befolyásolnák a kedvező jogszabályokkal segített alkalmazások. Vajon mire várunk? Vajon mikor ismerik fel nálunk is a döntéshozók, hogy a társadalom és benne a gazdaság fejlődésében nem túlzás, kulcsszerepe van, és még inkább lesz a munka és család közötti egyensúlynak, ami főképpen a nőkön múlik. Elismerjük, támogatjuk a nőket mindebben, vagy naponta egyre kevesebben, egyre szegényebbek leszünk.

dr.habil. Ternovszky Ferenc

Miért nagyon fontos, hogy a nők egészségi állapotával foglalkozzunk, és ezen belül is miért kiemelt jelentőségű a fiatal nők egészségi állapota?

A fiatal nők hozzák világra a következő generációt, maga a gyermekvállalási készség is függ a fiatal nők egészségi állapotától. A gyermekkori hatások, a szocializáció meghatározó az egészséges magatartás kialakulásában, amelyben az anya példája, értékrendje, egészségmagatartása alapvető. A vizsgálati eredmények ezen túl azt is mutatják, hogy a férfiak egészsége még nagyobb mértékben függ partnerüktől, mint a nők egészségi állapota. A magányos férfiak súlyos egészségromlását számos vizsgálat mutatja, az utóbbi évtizedekben ez Magyarországon különösen fontos összetevője a férfi-halálozásnak, ugyanakkor a magányos nők egészségromlása kevésbé nyilvánvaló.

Mindezek alapján, ha a mai igen negatív egészségi és demográfiai tendenciákat meg szeretnénk változtatni Magyarországon, különösen nagy gondot kell fordítanunk annak megértésére, hogy milyen a mai fiatal nők egészségi állapota. A mai világban nőnek születni különleges kihívás, amelynek igen nehéz megfelelni. Ez magyarázza, hogy az alkalmazkodás, megbirkózás elégtelenségéből származó pszichés zavarok a nők között valamennyi civilizált országban lényegesen gyakoribbak, mint a férfiak között. Miközben a nők előtt új lehetőségek nyíltak meg arra, hogy a társadalomban szélesebb értelemben is hatást fejtsenek ki, a gyermekek világrahozatala és személyiségük korai formálása át nem hárítható női feladat.

A többszörös, sokszor egymásnak ellentmondó szerepelvárások egyensúlyának megteremtésében a nők igen gyakran magukra maradnak, saját magukat hibáztatják, ha nem tudnak megfelelni a társadalmi és belülről fakadó elvárásoknak. A fiatal nők egészségi állapotát tehát csak úgy vizsgálhatjuk, ha az egészség fogalmát a legszélesebben értelmezzük, a testi-lelki-szociális egészséget értjük alatta.

A fiatal nők legsúlyosabb egészségügyi problémája a depressziós tünetegyüttes. Korábbi vizsgálati eredményeink és nemzetközi adatok szerint is a depresszió igen súlyos független egészségi kockázati tényező, mind közvetlen hatása révén, mind az önkárosító magatartásformák előidézésén.

A fiatal nők depressziójának hátterében tehát a legfontosabb a bizalom hiánya, az az életérzés, hogy nehéz élethelyzetben nem segítségre, hanem ellenségességre számíthatnak csak. Az ún. diszfunkcionális attitűdök közül kettő mutat igen szoros kapcsolatot a fiatal nők depressziójával: a perfekcionizmus és a fokozott teljesítményigény. Ezek az attitűdök igen fontos hajtóerői a társadalomnak, azonban ha az egyén úgy érzi, hogy nem képes megfelelni a sajátmagával szemben támasztott fokozott elvárásoknak, állandóan elégtelennek, értéktelennek érzi, vádolja saját magát. Szignifikáns szerepe van a külső elismerés igényének és a fokozott szeretetigénynek is.

A megbirkózási, „coping”-stratégiák közül a depresszióval szoros kapcsolatban áll az evés-ivás nehéz élethelyzetben, tehát a depressziósok közül szignifikánsan többen állítják, hogy nehéz élethelyzetben evéssel, ivással, dohányzással próbálják helyreállítani lelki egyensúlyukat. Ez a nem adaptív megbirkózási stratégia valamennyi önkárosító magatartásforma legfontosabb kockázati tényezője, a depresszió ezen a stratégián keresztül vezet mind a dohányzás, mind a kóros alkoholfogyasztás, drogvisszaélés gyakoribbá válásához. Ha valaki tanult reakcióként depressziós lelkiállapotát ezekkel a pótcselekvésekkel próbálja helyreállítani, ez a tanult válaszkészség fennmarad, megerősítést nyer.

Ha tehát az önkárosító magatartásformák gyakoriságát csökkenteni szeretnénk, ezek motivációs hátterét kell feltárnunk, és ezen a szinten beavatkoznunk. Az észak- amerikai, nyugat-európai sikeres közösségi alapú megelőzési programok bizonyítják, hogy lehetséges az eredményes beavatkozás. Ennek feltétele azonban a pszichológiai, szociális veszélyeztetető tényezők feltárása.

Kopp Mária, Csoboth Csilla, Purebl György

(A bejegyzés a szerzők Egészségmegőrzés:­ Mit jelent ma Magyarországon a fiatal nők "egész"-sége című tanulmányának rövidített változata, amely megjelent: Mentálhigiéné és pszichoszomatika 10, 3-4, 5-15 1999. A teljes szöveg itt olvasható.)