Balansz

A gazdasági válság éveiben különösen nehézzé vált a munkahelyi és a családi feladatok összeegyeztetése. Mindennek elsődleges kárvallotjai a nők. Az Európai Parlament a nemzetközi nőnapra készülve azt vizsgálta, miként lehetne enyhíteni a válság hatásait és javítani a nők helyzetén.

Az Európai Unió országai az 1930-as évek nagy gazdasági válsága óta az eddigi legnagyobb recesszióval kell szembesüljenek. Olyan gazdasági, pénzügyi, és szociális válsággal, amelyet tovább súlyosbítanak az uniós intézmények által a tagállamok számára előírt megszorító intézkedések. A munkanélküliség, a munkahelyek bizonytalanná válása és az alacsony fizetések már a válság előtt is jobban sújtották a nőket, mint a férfiakat, ráadásul a korábbi válságok történetéből arra következtethetünk, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll majd helyre, mint a nőké.

Az elszegényedés veszélye elsősorban az egyedülálló idősebb nőket és az egyszülős családokat fenyegeti, amelyekben többnyire nő tölti be a családfő szerepét.

A tagállamok költségvetési megszorításai a közszférában dolgozó nőket különösen súlyosan érintették, hiszen a közalkalmazottak 70%-a nő.

A nők számára a legfontosabb a családi és a szakmai élet összehangolása

A nők igyekeznek a munkahelyi feladataikat összeegyeztetni családi életükkel, ezért is nehezebb számukra az álláskeresés. Munkájuk mellett ugyanis a házimunka nagy részét ők végzik, és gyakran az eltartott családtagokról (gyerekek, szülők, betegek vagy fogyatékosok) is ők gondoskodnak. A szociális juttatások, valamint a szociális infrastruktúra, az oktatás, a gyermekmegőrzés, az egészségügy és a betegellátás költségvetésének csökkentése a felelősséget a családokra, ezen belül is leggyakrabban a nőkre ruházza. Ezek a nők így arra kényszerülnek, hogy feladják vagy csökkentsék fizetett munkájukat azért, hogy eleget tudjanak tenni azoknak az ápolási, gondozási feladatoknak, amelyek elvégzéséről az állam már nem gondoskodik vagy nem képes gondoskodni.

A munkanélküli nők a hivatalos statisztikákban gyakran nem is szerepelnek, és a nemek közötti egyenlőtlenséget gyakran alábecsülik a munkanélküliség terén, mert a nők sokszor különféle okokból (várandósság, családi kötelezettségek, nyugdíjba vonulás) visszavonulnak a munkaerőpiacról, és nem fizetett, vagy nem hivatalos munkát végeznek. A nők illegális foglalkoztatása nagyobb arányú a férfiakénál.

A munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a fiatal nők sokszor elhalasztják a gyermekvállalást, ami tovább fokozza az európai népesség elöregedését.

A válság még jobban elmélyíti a szakmai előmenetel és a családi szerepek összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségeket: a gyermekvállalás másként befolyásolja a nők és a férfiak foglalkoztatását; az anyák munkaerő-piaci részvételi aránya 12%-kal alacsonyabb, mint a gyermektelen nőké, vagyis emelkedett a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest. Eközben az apák foglalkoztatási rátája 8,7%-kal magasabb a gyermektelen férfiakénál.

Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a befizetett nyugdíj-hozzájárulásokat, és előfordulhat, hogy ezek a nők pályájuk végéig csak nagyon alacsony nyugdíjra való jogosultságot szereznek, ami növeli az időskori szegénység kockázatát.

Több az előítélet, több az erőszak

Sok tagállamban a fiatal nők (15–24 évesek) egyre nehezebben szerzik meg első, teljes munkaidős állásukat és úgy kerülik el pályakezdő munkanélküliséget, hogy tovább folytatják tanulmányaikat. Annak ellenére, hogy a jobb képesítés összességében eddig jobban megvédte a nőket a munkanélküliségtől, az ő diplomájukat kevésbé ismerik el, mint a férfiakét.

A női munkanélküliséghez sztereotípiák kapcsolódnak, például az, hogy a férfiak munkanélkülisége a nőkénél komolyabb problémát jelent. Ez csak tovább bővíti a már így is jelentős számú negatív előítélet körét, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a nők foglalkoztatási esélyeit.

A válság fokozta a nők elleni erőszakot (zaklatás, munkahelyi erőszak, házastársi erőszak) és tovább súlyosbította számos hátrányos helyzetű közösség szociális és gazdasági állapotát. A lányok körében megnőtt az iskolai lemorzsolódás és az emberkereskedelem áldozatává válás kockázata.

Javaslatok a válságból való kilábalásra

A recessziót nem szabad mentségként a fejlődés lassítására használni a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló politikák terén, és nem szabad csökkenteni a gondozási szolgáltatásokra és a családi szabadságok rendszerének kialakítására szánt költségvetést, ami különösen a nők munkaerő-piaci hozzáférését érinti.

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ennek érdekében felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a megszorító intézkedések megtervezéséhez nemi szempontú hatásvizsgálatot alkalmazzanak annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések a nemek szempontjából a lehető legsemlegesebb hatással járjanak. A tagállamokat és a Bizottságot arra kérik, hogy tegyenek javaslatokat a női életpálya folytonosságának megkönnyítésére, valamint kiemelten küzdjenek a bérek közötti – szülési szabadsággal összefüggő – egyenlőtlenségekkel szemben.

Lehetővé kell tenni a hivatás, a magán- és a családi élet tényleges összehangolását, amelynek kedvező következményeként valamennyi társadalmi réteghez tartozó nő jelenléte megerősödik a társadalmi és politikai élet területén.

A bizottság felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, mint például a távmunka vagy a szülési szabadság után a munkába való könnyített visszatérést elősegítő képzési és átképzési politikák, amelyek ösztönzik az anyáknak a munka világában való részvételét. A tagállamok ösztönözzék a nők vállalkozói tevékenységét, illetve a nők foglalkoztatását a fejlődés tekintetében stratégiai jelentőségű ágazatokban, és fogadjanak el különleges intézkedéseket a munkaidő rugalmasabbá tétele, az egyenlő díjazás, valamint az adó- és nyugdíjrendszer felülvizsgálatának vonatkozásában.

(A poszt  a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság legfrissebb jelentésének felhasználásával készült).