Április első keddje EU-szerte a láthatatlan munka napja.
Mi számít láthatatlan munkának?
Minden olyan munka, amelyért nem kap fizetést az azt végző személy. Jellemzően ezek házi- illetve ház körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, beteg, idős, vagy fogyatékos személyekről való gondoskodás, illetve a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Ez a munka rögtön látható és elismert munkának számít, ha nem a család egy tagja végzi, hanem felvesznek valakit az adott házimunkák elvégzésére, vagy ha egy állami (önkormányzati) intézmény látja el ezeket a feladatokat. A láthatatlan munka hozzájárul a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert.
A láthatatlan munka becsült értéke eléri a GDP legalább egyharmadát.
Az Európai Unió törekvése, hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munka is bekerüljön a statisztikákba, és a társadalom ismerje el ezeknek a meg nem fizetett munkáknak erkölcsi és anyagi értékét: ne tekintse az érintetteket inaktívnak, csökkentse az őket érő diszkriminációt és becsülje meg mindazokat, akik munkája nem kap elég figyelmet és elismerést.
További fontos törekvés, hogy a társadalom és az államok is a szakmai karrierrel egyenrangúnak tekintsék a családért vagy a közösségért végzett munkát, illetve hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munkát az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésben és a nyugdíjszámításnál is elismerjék.
Ebbe az irányba mutat az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemrég bejelentett terve, hogy vizsgálják annak lehetőségeit, hogy speciális foglalkoztatási jogviszonnyá alakítják a fokozott ápolást-gondozást igénylő gyermeküket ellátó szülők ápolási díját.
A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkeresők a családban, és a férfi munkanélküli. Ugyanakkor a már idézett európai felmérés szerint az idősekről való gondoskodás terén nincs jelentős különbség a nemek között.
Leginkább a dolgozó apák szenvednek a rájuk nehezedő nyomástól: szorítja őket az idő, problémákat okoz az otthoni és a munkahelyi kötelezettségeik kötötti egyensúly megtalálása.
Egy nemrégiben publikált amerikai felmérés szerint a férfiak rosszabbul élik meg a terhelést: bár több szabadiővel rendelkeznek, de nagyobb arányban vallották meg, hogy gondjaik vannak munkájuk és a magánéletük összehangolásával. Úgy érzik, nem elég jó apák.
Az apák több időt töltenek ma ház körüli és háztartási munkákkal, gyermek-, idős- és beteggondozással, mint fél évszázada tették, ugyanakkor a fizetett munkával töltött idejük alig csökkent. Nagyjából feleannyi időt töltenek gyermekeikkel, mint a nők (bár kétszer annyit, mint egy 1965-ös kutatás szerint), és ez bántja őket, kevésbé érzik magukat jó szülőnek. 46 százalékuk érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyermekeivel, míg az anyáknak csak a 23 százaléka nyilatkozott így.
Az amerikai anyák jelentős része részmunkaidőben dolgozik, és majdnem kétharmaduk elégedett a saját szülői teljesítményével. A fizetett munkát nem végző nők bizonytalanabbak, a dolgozó apákhoz hasonlóan csak kevesebb mint kétharmaduk értékelte úgy, hogy kiváló, vagy legalábbis nagyon jó szülője gyermekeinek.
Gyermek- és munkavállalás, párkapcsolat és karrier? Itt megtudhatod, mi az a családbarát munkahely, és miért jár jól mindenki, ha egyensúlyt teremt munkája és magánélete között.
