Akár jogos lehet a gyanakvó tekintet a pozitív diszkrimináció miatt, mégis elkerülhetetlen a beismerés: miután a nők szülnek, és általában ők maradnak otthon a kisgyerek(ek)kel, megkülönböztett a munkához való viszonyuk.
Két aktualitást említünk alább a női karrier előmozdítására:
Karrier- és élménynapra hívta a (reménybeli) női munkavállalókat az egyik magyar állásportál. Nőknek szóló állásbörze és karriertervezés keretében a diplomás nők számára lehetőséget biztosítottak személyes találkozásra munkaerőt kereső cégekkel, emellett pedig a karriertervezési folyamatot kívánták támogatni inspiráló előadásokkal, sikertörténetek bemutatásával, illetve személyes tanácsadásokkal.
Aki kilátogatott a helyszínre, a résztvevők vehemenciájából kevéssé érezhette a gyengébb nem hangsúlyozott segítésének jogosságát. Az elkapott előadás-részlet inkább az előzetes várakozsokat erősítette, határozottan női tematikát vállalt: a kiscsaj-nő-hölgy munkahelyi szerepkörök megkülönböztetésével egy lehetséges ideális szakmai ív felrajzolását.
Olyan cégek seregszemléje zajlott az elmúlt hétvégén a Bálnában, amelyeknek kiemelten fontos a nők sikeres elhelyezkedése és családbarát munkahelyi környezet biztosítása. Így az online folytatódó állásbörze keresőknek áttekintésre érdemes, és június 29-ig látogatható (itt).
Kapcsolódó hír a Pwc közzétette legújabb elemzése a nők felsővezetésben elfoglalt helyének prognosztizálható növekedéséről: “A világ 2500 legnagyobb állami vállalatánál tavaly elvégzett felmérés alapján az derült ki, hogy tavaly az új vezérigazgatóknak csak a három százaléka volt nő. A tanácsadó cég szerint 2040 körül viszont már minden harmadik vezérigazgató nők közül fog kikerülni. Ennek alapján 2040-re a nők aránya a legnagyobb cégek felsővezetésében eléri az egyharmadot. A tanulmány a vezérigazgatók felvételével és elbocsátásával foglalkozva megállapította: a nőknek jóval nehezebb a belső vállalati ranglétrán feljebb kerülés.
Leginkább a dolgozó apák szenvednek a rájuk nehezedő nyomástól: szorítja őket az idő, problémákat okoz az otthoni és a munkahelyi kötelezettségeik kötötti egyensúly megtalálása.
Egy nemrégiben publikált amerikai felmérés szerint a férfiak rosszabbul élik meg a terhelést: bár több szabadiővel rendelkeznek, de nagyobb arányban vallották meg, hogy gondjaik vannak munkájuk és a magánéletük összehangolásával. Úgy érzik, nem elég jó apák.
Az apák több időt töltenek ma ház körüli és háztartási munkákkal, gyermek-, idős- és beteggondozással, mint fél évszázada tették, ugyanakkor a fizetett munkával töltött idejük alig csökkent. Nagyjából feleannyi időt töltenek gyermekeikkel, mint a nők (bár kétszer annyit, mint egy 1965-ös kutatás szerint), és ez bántja őket, kevésbé érzik magukat jó szülőnek. 46 százalékuk érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyermekeivel, míg az anyáknak csak a 23 százaléka nyilatkozott így.
Az amerikai anyák jelentős része részmunkaidőben dolgozik, és majdnem kétharmaduk elégedett a saját szülői teljesítményével. A fizetett munkát nem végző nők bizonytalanabbak, a dolgozó apákhoz hasonlóan csak kevesebb mint kétharmaduk értékelte úgy, hogy kiváló, vagy legalábbis nagyon jó szülője gyermekeinek.