Balansz

Egy szülő akkor tud csak igazán eredményesen dolgozni, ha munkaidőben jó kezekben tudja a gyermekeit.

Amikor egy munkavállaló belép egy céghez, sokszor nem tudja még, mikor és hány gyermeke lesz. Ő is és a cég is egy dologban biztos a szerződéskötéskor: szükség van a munkájára. Ha jól érzi magát a munkahelyén és elégedett a munkakörülményekkel és a bérrel, jól teljesít. Ez pedig akkor sem változik, ha a munkavállaló történetesen családot alapít.

Egy gyermek érkezésével a cég szempontjából is sok dolog megváltozik. Az anya akár évekre kieshet a munkából. A szülőnek, akár apa vagy anya, minden hétköznap délután és évente 2-4 hónapnak megfelelő időben (szünetek, nevelés nélküli napok) kell gyermekfelügyeletet megoldania, függetlenül attól, hogy ez a munkaidejéhez hogyan viszonyul. Ehhez társulnak a gyerekbetegségek kiszámíthatatlan hetei. A szülők gondolatai munkaidőben sokszor a gyermeik körül forognak, főleg akkor, ha a gyermek napközeni elhelyezése nem biztos, megnyugtató és kiszámítható. A munkaadónak HR-tervezési nehézségeket, a cégnek munkavállalónként évente akár plusz 2 hónapnyi bruttó bérnek megfelelő költséget jelenthet, bevételkiesést okozhat.

A megoldás nyilván nem az, hogy nem alkalmaznak kisgyermekes szülőket. Hogyan lehet mégis valami megoldást találni? Családbarát foglalkoztatással és megfelelő gyermekelhelyezés biztosításával.

Szülők és munkavállalók egyszerre

Gimnáziumi végzettséggel vagy afölött a férfiak és nők foglalkoztatási rátája közel azonos. Azaz mindketten, apa és anya értékes munkavállalók. Egy szülő, legyen apa vagy anya, akkor lesz kiegyensúlyozott és produktív a munkájában, ha gyermekének munkaidő alatti elhelyezését megnyugtatóan meg tudja oldani. A mai helyzet nem ezt mutatja. Nézzük a munkavállalók oldaláról:

A 3 éves kor alatti gyermekek csak mintegy 7%-a kaphat ma Magyarországon bölcsődei ellátást. Ennyire kevés a férőhely.

A 6 éves kor alatti gyerekeknek csak mintegy 48%-a veszi igénybe rendszeresen a napközbeni gyermekellátást. Ha lehetőség van rá, otthon maradnak a kistestvérrel és a GYED/GYES-es szülővel. Ennyire nem vonzóak a 25-30 fős óvodai csoportok, a tömeges óvodai megoldás, amelynek sokszor része az is, hogy a túlzsúfoltság miatt délben el kell hozni onnan a gyermekek egy részét, mert nincs elég hely a délutáni pihenés biztosítására. A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke úgy nyilatkozott, 20-25 ezer óvodai férőhely hiányzik. Könnyen belátható, hogy a helyzet rendezésére nem lehet egyhamar számítani.

Tavaly 1109 családi napköziben 7500 hatévesnél fiatalabb gyermek nappali ellátását oldották meg, de jövő ősztől változik a helyzet: 2014-őszétől bevezetik a kötelező óvodáztatást a három év feletti gyermekek számára, és a családi napközi nem helyettesíthati az óvodai nevelést a miniszter levele szerint. Hogy hogyan fogják megoldani az önkormányzatok a helyzetet, és hogy mi lesz a  családi napközik és dolgozóik sorsa, nem tudni.

Magyarországon az anyák kevesebb mint 16%-a tér vissza a munkába legkisebb gyermeke hároméves kora előtt. Pedig az anyák dolgoznának, ha lehetne: egy felmérés szerint a megkérdezettek több mint 55%-a szeretne ugyanarra a munkahelyre visszatérni, ahonnan szülni ment.

Miért hisszük továbbra is, hogy jó megoldás a családi napközi?

Egy céges családi napközi és játszócsoport egység létrehozásához 3-6 hónapra és körülbelül 2 millió forintra van szükség (kiépítés, engedélyeztetés), a hely adottságainak függvényében. Ez a befektetés egy nagyvállalatnak akár egy év alatt, kis- és középvállalatok esetében 2-5 év alatt megtérülhet. A céges családi napköziben egy gyermek 60-90 ezer Ft közötti működési önköltséget jelent havonta. A játszóház óradíja 800-1000 Ft között mozog.

Mindez azt jelenti, hogy teljes keresetet hazavivő anya már egy részben támogatott családi napközis hely esetén is többet tud a családi kasszához adni, mintha a GYES-t vagy a bébiszittert választja. A kisgyermek mellől így megéri visszatérni a munkába. A nagyobb gyermekeknél pedig a játszócsoport teszi lehetővé, hogy a szülő a teljes munkaidőt kihasználva dolgozhasson, hiszen a családi napközi a 3-14 éves gyerekek délutáni ellátása, foglalkozások, szakkörök, sőt: táborok helyszíne is lehet.

Ha tehát fontos szempont a családos munkavállalók, elsősorban a nők foglalkoztatása, akkor kézenfekvő lehetőség a céges családi napközik működtetése amelynek nyitvatartása rugalmasan igazodhat a céges munkaidőhöz, a vállalati munkakultúrához.

Posztunk a Céges Családi Napközi Program cikke felhasználásával készült.

Hogyan teremthet viszonylagos egyensúlyt a munkája és a családi élete között az, akinek egyedül kell megoldania mindent? Múltheti posztunkban a kétkeresős családok nehézségeinek megoldására próbáltunk tippeket adni, most az egyszülős háztartások következnek.

Rengeteg szülő neveli egyedül a gyermekeit. A 2011-es népszámlálás szerint minden ötödik család ilyen ma Magyarországon, és 797 ezer gyermeket nevel egy szülője (87 százalékukat az édesanyjuk). Az egyedülálló szülőknek társ híján sokszorosan nehezebb az életük, hiszen minden felelősség az ő vállukra nehezedik, ők a kenyérkeresők a családban, és a környezetük is gyakran és alaptalanul előítéletes velük szemben. 

A következő tanácsokkal őket szeretnénk segíteni. (A tippeket innen szedtük)

Legyen segítői hálózatod!

Építs fel magad köré egy támogatói kört: ha elszigeteltnek érzed magad, ha a családod nem tud segíteni, legyen egy barátokból, ismerősökből, anya- vagy apatársakból álló hálózatod, akikre biztosan számíthatsz. Vedd igénybe akár helyi közösségek segítségét, a lakóhelyeden szinte biztosan találsz valami civil vagy akár egyházi szervezetet, amelyik segítségedre lehet, és ahol hasznos ismeretségekre tehetsz szert.

Ne félj segítséget kérni!

Könnyen lehet, hogy vannak körülötted olyan emberek, akik szívesen nagyobb szerepet vállalnának az életetekben – merd őket közelebb engedni magatokhoz! Keress olyan szülőtársat, akire rá mered bízni a gyereke(i)det, és akinek alkalomadtán te is szívesen vigyáznál a gyermekeire. Hidd el, mindenki örül egy ilyen lehetőségnek, különösen ha a gyerekek amúgy is jól kijönnek egymással.

Ha több ilyen családot ismersz, bővítsd ki a kört, és alakítsatok ki egymás számára ingyenes és viszonosságra épülő gyerekfelvigyázói csoportot.

Készíts minden eshetőségre kész forgatókönyvet!

Mindig tudd, hogy mitévő legyél, ha valamiért nem a tervezett módon alakul a napotok, de neked halaszthatatlan dolgod van. Készíts elő B- C- és D-tervet, hogy ne kelljen aggódnod, megbízhatónak tartanak-e a munkahelyeden.

Legyen egy listád olyan emberekről, akiket bármilyen esetben segítségül hívhatsz. Bármilyen vészhelyzet esetére legyen részletesen leírt feladatsorod a tennivalókról, ezt mentsd el a telefonodba, és otthon tartsd jól látható helyen, készíts belőle másolatot és add oda mindenkinek, aki abba a helyzetbe kerülhet, hogy a távollétedben neki kell intézkednie: rokonoknak, barátoknak, bébiszitternek, szomszédoknak.

Vigyázz magadra!

A túlterheltség veszélyes, az egyedülálló szülők különösen ki vannak téve annak, hogy saját maguk jóllétéről megfeledkeznek. Figyelj arra, hogy mit és mennyit és hányszor eszel egy nap. Szakíts időt a mozgásra, ha másképp nem megy, a gyerekekkel együtt: sétáljatok, táncoljatok, biciklizzetek, focizzatok. A rendszeres testmozgás feltölt energiával, vidámabb és csinosabb is leszel tőle.

Próbálj rendszeresen időt találni arra, hogy a barátaiddal találkozz, lazíts, szépítkezz, ismerkedj, vagy akár csak céltalanul sétálgass. A családod minden tagjának jót teszel ezzel.

A kikapcsólódás nem lehet pénzkérdés: menjetek el piknikezni, iratkozzatok be a könyvtárba, menjetek el ingyenes kulturális rendezvényekre.

Pihenj! Muszáj eleget aludnod. Próbálj minden este azonos időben lefeküdni.

És végül: Ha nem saját szabad akaratodból lettél egyedülálló szülő és úgy érzed, nem tudsz megbirkózni minden nyakadba szakadt feladattal és felelősséggel, fordulj szakemberhez, vagy járj el egy önsegítő csoportba. A stressz, a depresszió és a harag nem múlik el magától. Kérj és fogadj el segítséget ezek kezelésére.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom márciusi konferenciáján öt vállalat számolt be arról, ők hogyan igyekeznek családbarát munkahellyé válni: a TENSI utazási iroda, a Fővárosi Gázművek, az Arkon Zrt., a Fundamenta és a British Telecom magyarországi leányvállalata. Az alábbiakba ezeket a jó gyakorlatokat összegezzük, mutatjuk be.

A családbarátság kapcsán szinte mindenkinek először a kismamák jutnak eszébe: meddig és hogyan dolgozzon egy várandós nő, milyen segítséget kapjon a munkahelyén, majd pedig az, hogy hogyan és milyen formában alkalmazzák újra a kisgyermekes anyákat, ha vissza szeretnének térni korábbi munkahelyükre. Amit szinte minden cég képviselője hangsúlyozott, az az, hogy igyekeznek a szülési- és gyermeknevelési szabadságon lévő nőkkel folyamatosan tartani a kapcsolatot, hogy folyamatosan tájékozódhassanak a munkahelyi változásokról. Több vállalatnál tartanak számukra (elsősorban nyelvi és infomatikai) továbbképzéseket akár online formában is, és természetesen ők is meghívást kapnak a céges szabadidős programokra. Néhány, jellemzően kisebb vállalatnál fel tudják ajánlani a kismamáknak a munkába való fokozatos visszatérés lehetőségét, illetve bizonyos mértékben biztosítani tudják számukra a távmunkában való munkavégzés feltételeit, illetve a gyermekek hároméves koráig közeli családi napközit.

Szinte minden vállalatnál foglalkoznak társadalmi felelősségvállalást elősegítő, és közösségszervező családi- illetve sportprogramok szervezésével. A céges egészségnapokon ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatokat tartanak, illetve hozzájárulnak a dolgozók magán egészségbiztosítási pénztár-tagságához. A munkahelyen kialakított speciális helyiségek a tapasztalatok szerint nagymértékben növelik a munkavállalók komfortérzetét, és talán meglepő, de a cégeknek megéri ezeket létrehozni, üzemeltetni karbantartani. Több helyen van gyerekjátékokkal felszerelt szoba, szoptató-helység, pihenőszoba, cég által fizetett masszázs céljára kialakított szoba, vagy edzőterem, mint gondolnánk.

Több vállalat is beszámolt arról, hogy szinte folyamatosan felmérik dolgozóik igényeit, elégedettségét, a munkához való viszonyát, és igyekeznek változtatni azon, amire sok panasz érkezik. Van, ahol az egészségmegőrzési program keretében személyre szóló időbeosztási és életvezetési tanácsokkal látják el a dolgozókat.

Azonban mindez elsősorban azon múlik, hogy a vállalatvezetés hogyan viszonyul a munkahelyen eltöltött időhöz és a munkavállalókhoz. Fontos, hogy megbízzanak a munkatársakban, hogy mindkét oldal hosszútávú együttműködésre építsen. A vezetők jó esetben tudják, hogy az egyéni életcélok segítése megtérül és a vállalathoz való lojalitás jobb munkára ösztönöz mindenkit., és hogy a munka és a magánélet nem két ellentétes pólus, hanem ideális esetben kiegészítik egymást.

Az Y-generáció munkavállalóiról készült amerikai kutatások szerint a legfiatalabb dolgozó korosztály tagjai nem egyensúlyt keresnek munkájuk és magánéletük között, hanem az információtechnológiát használva magától értetődő számukra, hogy egyszerre tudnak mindkettőre időt szakítani.

A mai harmincas-negyvenes generáció a munka és magánélet egyensúlyát keresi: rugalmas munkahelyet, amelyek mellett jut idő a családra, egészségre, hobbikra. A huszonéves fiatalok ehelyett a munka és a magánélet vegyítésében hisznek: ahelyett hogy az idősebbekhez hasonlóan váltogatnák szakmai és a privát tevékenységeiket, egyszerre csinálják a kettőt. Miközben dolgoznak, elvárják, hogy szabadon hozzáférjenek a közösségi oldalakhoz, munka közben szeretik intézni a magánbeszélgetéseiket, chat-elni a barátaikkal, és mindehhez a saját mobil eszközeiket használják. Ugyanakkor rendszerint irodán kívül is intézik a munkájukkal kapcsolatos ügyeket: elérhetőek telefonon, a munkatársaik jelentős részével kapcsolatban vannak a közösségi oldalakon és éppolyan gyakran néznek rá a céges levelezésükre, mint a magán postafiókjukra.

A folyamatos rendelkezésre állás ugyanakkor számukra is megterhelő, ezért igyekeznek elérni, hogy maguk húzzák meg a munkával töltött idejük és magánéletük közötti határvonalat. Ritkán túlóráznak csupán a munkavégzés látszatának fenntartása miatt, ehelyett sokkal inkább jellemző rájuk az eredményközpontú szemlélet. Nagyon fontos számukra laza és rugalmas munkakörnyezet, ami jelentősen megnehezíti számukra a munkavállalást.

Mindez eddig ismeretlen kihívások elé állítja a munkaadókat a vállalati munkavégzési kultúra átalakítása és a fiatalok motiválása kapcsán egyaránt. Sokuk számára úgy tűnik, hogy ez a nemzedék elkényeztetett és követelőző, és nem akar alkalmazkodni a hagyományos munkafeltételekhez. A munkaadók kevéssé ismerik még ezt a korosztályt, a vállalatok sem készek hasznosítani a „digitális bennszülöttek” speciális technológiai, kooperációs és kommunikációs készségeit.

Magyar pályakezdő fiatalok körében végzett felmérés szerint a magas fizetés, a szakmai fejlődés, és az érdekes, változatos projektekben való részvétel után a negyedik legfontosabb szempontjuk az álláskeresés során az, hogy munkájukat össze tudják hangolni magánéleti tevékenységeikkel.

Leginkább a dolgozó apák szenvednek a rájuk nehezedő nyomástól: szorítja őket az idő, problémákat okoz az otthoni és a munkahelyi kötelezettségeik kötötti egyensúly megtalálása.

Egy nemrégiben publikált amerikai felmérés szerint a férfiak rosszabbul élik meg a terhelést: bár több szabadiővel rendelkeznek, de nagyobb arányban vallották meg, hogy gondjaik vannak munkájuk és a magánéletük összehangolásával. Úgy érzik, nem elég jó apák.

Az apák több időt töltenek ma ház körüli és háztartási munkákkal, gyermek-, idős- és beteggondozással, mint fél évszázada tették, ugyanakkor a fizetett munkával töltött idejük alig csökkent. Nagyjából feleannyi időt töltenek gyermekeikkel, mint a nők (bár kétszer annyit, mint egy 1965-ös kutatás szerint), és ez bántja őket, kevésbé érzik magukat jó szülőnek. 46 százalékuk érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyermekeivel, míg az anyáknak csak a 23 százaléka nyilatkozott így.

Az amerikai anyák jelentős része részmunkaidőben dolgozik, és majdnem kétharmaduk elégedett a saját szülői teljesítményével. A fizetett munkát nem végző nők bizonytalanabbak, a dolgozó apákhoz hasonlóan csak kevesebb mint kétharmaduk értékelte úgy, hogy kiváló, vagy legalábbis nagyon jó szülője gyermekeinek.