Balansz

Mivel magyarázható a rendkívül magas arányú korai egészségromlás a magyar férfiak körében? - részletek Kopp Mária és Skrabski Árpád 2009-ben publikált tanulmányából.

A magyar férfiak korai halálozása inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek.

Miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában?

Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat.

A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálatból 1130 férfi és 1529 nő adatait elemeztük, akik 2002-ben 40-69 életév közötti korúak voltak. 2006-ig 99 férfi (8,8%) és 53 nő (3,6%) hunyt el a 40-69 éves korosztályból. Ezek a halálozási arányok megfelelnek az adott időszakban az országos halálozási arányoknak.

A férfiak esetében a halálozás fontos előrejelzője volt számos olyan tényező, ami a nők esetében nem volt kimutatható kapcsolatban a korai halálozás valószínűségével. Ilyenek voltak az alacsony iskolázottság, alacsony szubjektív társadalmi helyzet, alacsony személyes és családi jövedelem, a munkával kapcsolatos tényezők közül a biztos munka hiánya, csekély munkahelyi kontroll érzés, segéd és betanított munka, depresszió, az élet értelmetlenségének érzete, a házastárstól és a gyermektől kapott társas támogatás hiánya.

A házastárs hiánya a férfiak számára fontosabb veszélyeztető faktor, mint a nők esetében. A nők számára a legfontosabb veszélyeztető tényező a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség volt, ebben a tekintetben nem voltak alapvető változások az elmúlt évtizedekben.

Ha a férfiak korai halálozási arányának háttértényezőit vizsgáljuk, számos olyan aspektusa változott meg a társadalomnak, ami a férfiak számára különösen fontosnak. A legszembetűnőbb változás a társadalmon belül egyre nagyobb társadalmi-gazdasági különbségek kialakulása és az ezzel együttjáró társadalmi-gazdasági leszakadás érzése az alacsonyabb végzettségű és foglalkozású rétegekben.

Az élet értelmének hiánya fontos stresszforrás a férfiak körében, míg ez a tényező nem volt kapcsolatban a nők korai halálozásával. Vizsgálataink eredményei alapján úgy tűnik, a férfiak sebezhetőbbek a kiszámíthatatlanság, a társadalom demoralizációja, a munkával kapcsolatos bizonytalanság, a társadalmi-gazdasági lemaradás kihívásaival szemben, mivel önmagukat tartják felelősnek a család társadalmi-gazdasági helyzetének javításáért.

Az 1986-1990-es évek átlagában 8.9 év volt a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama között, ez a különbség 2004-re 16.5 évre nőtt. A nők esetében a korábbi 4 évnyi hátrány 10,2 évre nőtt a legalacsonyabb végzettségűek hátrányára. Hasonlóan drámai a különbség abban, hogy a 30 évesek hány százaléka éli meg a 65. évét. Ennek valószínűsége a legalacsonyabb végzettségű férfiak esetében csupán 43 % !, a nőknél 70 %, míg a legmagasabb végzettségű férfiak 85 %-a a nők 91 %-a megéli a 65. életévet.

Vizsgálatunk eredményeinek tükrében feltételezhető, hogy a krónikus stressz az a láthatatlan kéz, amely a középkorú magyar férfiak tragikuskorai halálozási arányát okozza. A krónikus stressz során felmerülő magatartási és lélektani változások szembetűnően hasonlítanak a depresszió során tapasztalható krónikus változásokhoz. Elsősorban azok kerülnek a kontrollálhatatlan, krónikus stressz állapotába, akik nem rendelkeznek megfelelő megbirkózási képességekkel.

Sajnos gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széleskörű közösségi alapú programokat jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.

A XXI. század elején elkerülhetetlenül szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a férfiakkal komoly bajok vannak. Világszerte látható, hogy az erőszak, a kábítószer, a szexuális bűntények, egyáltalán a bűnözés döntően a férfiakhoz kötődik. A börtönök férfiakkal vannak tele. A férfiak átlag életkora mintegy 10 évvel alacsonyabb, mint a nőké. A férfiak közül sokkal többen követnek el öngyilkosságot, kapnak infarktust, szenvednek az alkohol okozta betegségekben, avagy elszenvedői (és sajnos okozói is) súlyos baleseteknek.

Sok-sok oka lehet ezeknek a tüneteknek. Egyéni és társadalmi.

Napjainkra a férfiak elvesztették, elveszítik a hagyományos szerepüket a családban. A családfenntartó, védő, fejlesztő szerepüket.

A munkaerőpiacon egyre nagyobb számban jelennek meg a nők. A munka világában a XXI. századot a nők évszázadának nevezik, ugyanis egyre inkább a női képességeket igénylő munkakörök kerülnek előtérbe. A nehéz fizikai munka, a fizikai erő szerepe hátrébb és hátrébb szorul, miközben a fürge ujjakat, rugalmas gondolkodást, bizonytalanság kezelést, mosolyt stb. igénylő munkafajták, feladatok szaporodnak.

A „kék galléros” világ átvált „fehér galléros” világba.

A diplomások körében egyre több a nő. Magyarországon az OECD becslése szerint 2020-ra eléri a 70%-ot a nők aránya a végzős diplomások között.

A nők felszabadultak az anyagi függéstől, de ezenközben a magyar társadalomban az az elvárás, hogy a férfi tartsa el a családot, hogy a férfi felelős a család anyagi helyzetéért, alig változott.

Sok férfi szenved, az un. státusz-szindrómában, ami azt jelenti, hogyha valakinek rosszabb a státusza, mint amit elvár magától, amit elvár tőle a nő, a feleség, ez az önértékelésében olyan súlyos problémát jelent, hogy ez krónikus stresszt tart fenn, amibe bele lehet betegedni, sőt bele lehet halni. Kopp Mária vizsgálatai szerint „azért halnak meg korán a férfiak, mert a krónikus stressz állapotából nem tudnak kilépni.

Természetesen az előbbieken túl még számtalan forrása van a stressznek, mint a munkanélküliség, mint a „családfői” szerep, mi több, sokszor a család elvesztése. A válások legnagyobb vesztesei a férfiak. Legtöbb esetben a nő, az anya kapja a gyerekeket, a lakást, az apának marad a tartásdíj, a láthatás.

A gyerekek egyre nagyobb számban nőnek fel apa nélkül.

A szexuális forradalom egyik sajátos következménye, hogy sok nő megfeledkezik a „húzd meg-ereszd meg” taktikai adottságukról. A túl adakozó, vagy sokat kezdeményező nő többnyire nem inspirálja, aktiválja a férfit szexuális együttlétre. Lux Elvira példája, ha egy 15 wattos villanykörte mellett olvasunk, akkor közelítünk a fényforráshoz, viszont ha reflektorral belevilágítanak a szemünkbe, attól eltávolodni igyekszünk. A nők egy része ma már átveszi a szexuális kezdeményezést és többnyire ezzel „bakot lő”, mert a férfi elveszíti maradék aktivitását is és visszavonulót fúj. Libidója csökken és ez merevedési zavarokhoz vezet, minden tudati megfontolás ellenére is. Napjainkban sok, sikertelen és boldogtalan pár - kapcsolatának oki háttere éppen ebben rejlik, kevés dolog okoz nagyobb megrázkódtatást a férfiaknak, mint férfiasságuk kudarca.

Tovább élő hagyomány, elvárás, hogy mi, férfiak nem sírhatunk, vagyis negatív érzelmeinket magunkba kell fojtanunk, el kell nyomnunk. Ma már tudott dolog, hogy ez mennyire káros. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak sokkal nehezebben viselik, kezelik a bizonytalan helyzeteket, a kudarcot.

A környezeti hatások, elvárások sajátos „eredménye”az un. mama-hotel jelenség is. Ami azt a tényt nevesíti, hogy a 30-35 éves korú férfiak egyre kisebb hányada él párkapcsolatban, alapít önálló otthont, egyre nagyobb hányaduk él továbbra is a szülői házban.

Úgy vélem, e rövid eszmefuttatás is rávilágít arra, hogy a férfiak nehéz helyzetben vannak.

Mit tegyünk?

Dicsérjük, támogassuk a férfiakat!

A nők dicsérettel tudatosítsák bennük, hogy nem akkor értékes egy férfi, ha jobb anyagi helyzetet tud teremteni, hanem ha oda tud figyelni a másikra, ha gyöngéd, kedves. Tehát azok az értékek fontosak számukra, amik az életet értékesebbé teszik.

Ha a nők elégedetlenek az anyagi helyzetükkel, az a férfiak egészségére nézve nagyon súlyos rizikóforrás. Ha a nők nem a fogyasztási értékeket várják el a férfiaktól, akkor azzal komolyan védeni tudják őket.

Az egyik legnehezebb feladat mindkét nem számára a mai világban, hogy a család eredeti funkciója szerint teljes életközösséggé válhasson. A teljes életközösség két oldala az érzelmek, a feladatmegoldás egyensúlya, a gyengédség és a közös tevékenység egysége. Az első, az érzelmi összehangolódás, a szeretet, a gyengédség. A mai házasságok általában innen indulnak, hiszen ma ritkán kényszerítik össze a fiatalokat. Míg azonban a történelem során mindeddig a család közös funkciói, a közös munka, a tevékenység természetes volt, ma ezt alig-alig lehet megvalósítani. Ez ma mai családok legfőbb ellensége.

Otthon helyett ágyrajáró szállássá válik a család. Ennek a folyamatnak a megállításában kulcsszerepe van a nőknek. Szükséges a férfiak helyzetének alapos elemzése, javítása mind a család, mind a társadalom szintjén, ha egészséges családokat, gyermekeket akarunk!

Dr. habil Ternovszky Ferenc

Sajnálatosan kevés kutatás vizsgálja a férfiak apasághoz való viszonyát. Brit szociológusok a héten mutatták be új kutatási eredményeiket, amelyek szerint a gyermektelenség vélhetően eltérően hat férfiakra és nőkre. Bár a gyermekek iránti vágyban nincs különbség a nemek között, a gyermektelenség más érzéseket vált ki a két nem tagjaiból.

Kiderült, hogy a férfiak elsősorban kulturális, társadalmi és családi elvárásnak élik meg a gyermekvállalási „kötelezettséget”, míg a felmérésben részt vevő nők leginkább a gyermektelenség miatti bűntudatukról számoltak be és arról, hogy szerintük az anyaság iránti vágy belülről fakad, illetve természetes biológiai szükséglet. Ehhez képest igencsak meglepő, hogy a férfiak közül többen mondták azt, hogy bánják, hogy nem született (még) gyermekük.

A kutatás 20 és 66 év közötti gyermektelen férfi résztvevői fokozott dühről, magányosság- és elszigeteltség-érzetről, féltékenységi és depressziós tünetekről számoltak be. Mindezek bár különböző mértékben, de kevésbé voltak jellemzőek a megkérdezett gyermektelen nőkre. Ezek az érzetek akár egész életre szólóak is lehetnek: több idős férfi számolt be arról, hogy féltékenységet éreztek barátaik iránt, amikor azok nagyapák lettek, és bánták, hogy nem döntöttek korábban a gyermekvállalás mellett.

A kismintás, nem reprezentatív kutatás vezetője szerint az eredményeik megkérdőjelezik annak az általános vélekedésnek az igazságát, amely szerint a nők vágynak inkább gyermekekre, és hogy a gyermektelenséget rosszabbul élik meg a férfiaknál.

Ugyanakkor a kutatás másik fele, amely a családos férfiak és nők további gyermek vállalásához kapcsolódó érzéseit vizsgálta, megerősítette a sztereotípiákat létjogosultságát. A nők, ha kismértékben is, de jobban vágynak arra, hogy bővüljön a család, és azok, akiknek valamilyen okból nem lehet több gyermekük, valóban sokkal rosszabbul élik meg ezt a helyzetet a férftársaiknál.

Április első keddje EU-szerte a láthatatlan munka napja.

Mi számít láthatatlan munkának?

Minden olyan munka, amelyért nem kap fizetést az azt végző személy. Jellemzően ezek házi- illetve ház körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, beteg, idős, vagy fogyatékos személyekről való gondoskodás, illetve a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Ez a munka rögtön látható és elismert munkának számít, ha nem a család egy tagja végzi, hanem felvesznek valakit az adott házimunkák elvégzésére, vagy ha egy állami (önkormányzati) intézmény látja el ezeket a feladatokat. A láthatatlan munka hozzájárul a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert.

A láthatatlan munka becsült értéke eléri a GDP legalább egyharmadát.

Az Európai Unió törekvése, hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munka is bekerüljön a statisztikákba, és a társadalom ismerje el ezeknek a meg nem fizetett munkáknak erkölcsi és anyagi értékét: ne tekintse az érintetteket inaktívnak, csökkentse az őket érő diszkriminációt és becsülje meg mindazokat, akik munkája nem kap elég figyelmet és elismerést.

További fontos törekvés, hogy a társadalom és az államok is  a szakmai karrierrel egyenrangúnak tekintsék a családért vagy a közösségért végzett munkát, illetve hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munkát az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésben és a nyugdíjszámításnál is elismerjék.

Ebbe az irányba mutat az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemrég bejelentett terve, hogy vizsgálják annak lehetőségeit, hogy speciális foglalkoztatási jogviszonnyá alakítják a fokozott ápolást-gondozást igénylő gyermeküket ellátó szülők ápolási díját.

A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkeresők a családban, és a férfi munkanélküli. Ugyanakkor a már idézett európai felmérés szerint az idősekről való gondoskodás terén nincs jelentős különbség a nemek között. 

"Szembesülnünk kell a ténnyel, hogy a kormányzat vagy a cégek nem fogják megoldani ezt a kérdést helyettünk. Fel kell hagyjunk azzal, hogy kívülről várjuk a megoldást; csak rajtunk, egyéneken múlik hogy magunkra vegyük az ellenőrzést és a felelősséget a fölött, hogy milyen életet akarunk élni". Nigel Marsh négy pontba szedte, mit tehetünk azért, hogy kiegyensúlyozttabb legyen az életünk. Négygyerekes apa, profi marketingesként lehúzott jónéhány évet a legnagyobb multiknál, sikeres író, volt már munkamániás és eltöltött otthon egy évet kizárólag a családjának élve, szóval ismeri a végleteteket, tudja mit beszél.