Balansz

A XXI. század elején elkerülhetetlenül szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a férfiakkal komoly bajok vannak. Világszerte látható, hogy az erőszak, a kábítószer, a szexuális bűntények, egyáltalán a bűnözés döntően a férfiakhoz kötődik. A börtönök férfiakkal vannak tele. A férfiak átlag életkora mintegy 10 évvel alacsonyabb, mint a nőké. A férfiak közül sokkal többen követnek el öngyilkosságot, kapnak infarktust, szenvednek az alkohol okozta betegségekben, avagy elszenvedői (és sajnos okozói is) súlyos baleseteknek.

Sok-sok oka lehet ezeknek a tüneteknek. Egyéni és társadalmi.

Napjainkra a férfiak elvesztették, elveszítik a hagyományos szerepüket a családban. A családfenntartó, védő, fejlesztő szerepüket.

A munkaerőpiacon egyre nagyobb számban jelennek meg a nők. A munka világában a XXI. századot a nők évszázadának nevezik, ugyanis egyre inkább a női képességeket igénylő munkakörök kerülnek előtérbe. A nehéz fizikai munka, a fizikai erő szerepe hátrébb és hátrébb szorul, miközben a fürge ujjakat, rugalmas gondolkodást, bizonytalanság kezelést, mosolyt stb. igénylő munkafajták, feladatok szaporodnak.

A „kék galléros” világ átvált „fehér galléros” világba.

A diplomások körében egyre több a nő. Magyarországon az OECD becslése szerint 2020-ra eléri a 70%-ot a nők aránya a végzős diplomások között.

A nők felszabadultak az anyagi függéstől, de ezenközben a magyar társadalomban az az elvárás, hogy a férfi tartsa el a családot, hogy a férfi felelős a család anyagi helyzetéért, alig változott.

Sok férfi szenved, az un. státusz-szindrómában, ami azt jelenti, hogyha valakinek rosszabb a státusza, mint amit elvár magától, amit elvár tőle a nő, a feleség, ez az önértékelésében olyan súlyos problémát jelent, hogy ez krónikus stresszt tart fenn, amibe bele lehet betegedni, sőt bele lehet halni. Kopp Mária vizsgálatai szerint „azért halnak meg korán a férfiak, mert a krónikus stressz állapotából nem tudnak kilépni.

Természetesen az előbbieken túl még számtalan forrása van a stressznek, mint a munkanélküliség, mint a „családfői” szerep, mi több, sokszor a család elvesztése. A válások legnagyobb vesztesei a férfiak. Legtöbb esetben a nő, az anya kapja a gyerekeket, a lakást, az apának marad a tartásdíj, a láthatás.

A gyerekek egyre nagyobb számban nőnek fel apa nélkül.

A szexuális forradalom egyik sajátos következménye, hogy sok nő megfeledkezik a „húzd meg-ereszd meg” taktikai adottságukról. A túl adakozó, vagy sokat kezdeményező nő többnyire nem inspirálja, aktiválja a férfit szexuális együttlétre. Lux Elvira példája, ha egy 15 wattos villanykörte mellett olvasunk, akkor közelítünk a fényforráshoz, viszont ha reflektorral belevilágítanak a szemünkbe, attól eltávolodni igyekszünk. A nők egy része ma már átveszi a szexuális kezdeményezést és többnyire ezzel „bakot lő”, mert a férfi elveszíti maradék aktivitását is és visszavonulót fúj. Libidója csökken és ez merevedési zavarokhoz vezet, minden tudati megfontolás ellenére is. Napjainkban sok, sikertelen és boldogtalan pár - kapcsolatának oki háttere éppen ebben rejlik, kevés dolog okoz nagyobb megrázkódtatást a férfiaknak, mint férfiasságuk kudarca.

Tovább élő hagyomány, elvárás, hogy mi, férfiak nem sírhatunk, vagyis negatív érzelmeinket magunkba kell fojtanunk, el kell nyomnunk. Ma már tudott dolog, hogy ez mennyire káros. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak sokkal nehezebben viselik, kezelik a bizonytalan helyzeteket, a kudarcot.

A környezeti hatások, elvárások sajátos „eredménye”az un. mama-hotel jelenség is. Ami azt a tényt nevesíti, hogy a 30-35 éves korú férfiak egyre kisebb hányada él párkapcsolatban, alapít önálló otthont, egyre nagyobb hányaduk él továbbra is a szülői házban.

Úgy vélem, e rövid eszmefuttatás is rávilágít arra, hogy a férfiak nehéz helyzetben vannak.

Mit tegyünk?

Dicsérjük, támogassuk a férfiakat!

A nők dicsérettel tudatosítsák bennük, hogy nem akkor értékes egy férfi, ha jobb anyagi helyzetet tud teremteni, hanem ha oda tud figyelni a másikra, ha gyöngéd, kedves. Tehát azok az értékek fontosak számukra, amik az életet értékesebbé teszik.

Ha a nők elégedetlenek az anyagi helyzetükkel, az a férfiak egészségére nézve nagyon súlyos rizikóforrás. Ha a nők nem a fogyasztási értékeket várják el a férfiaktól, akkor azzal komolyan védeni tudják őket.

Az egyik legnehezebb feladat mindkét nem számára a mai világban, hogy a család eredeti funkciója szerint teljes életközösséggé válhasson. A teljes életközösség két oldala az érzelmek, a feladatmegoldás egyensúlya, a gyengédség és a közös tevékenység egysége. Az első, az érzelmi összehangolódás, a szeretet, a gyengédség. A mai házasságok általában innen indulnak, hiszen ma ritkán kényszerítik össze a fiatalokat. Míg azonban a történelem során mindeddig a család közös funkciói, a közös munka, a tevékenység természetes volt, ma ezt alig-alig lehet megvalósítani. Ez ma mai családok legfőbb ellensége.

Otthon helyett ágyrajáró szállássá válik a család. Ennek a folyamatnak a megállításában kulcsszerepe van a nőknek. Szükséges a férfiak helyzetének alapos elemzése, javítása mind a család, mind a társadalom szintjén, ha egészséges családokat, gyermekeket akarunk!

Dr. habil Ternovszky Ferenc

A nők foglalkoztatása gazdasági érdek, sőt, talán újdonságként hathat, hogy a női karrier is az. A vállalkozásoknak jól felfogott érdeke, hogy a jól dolgozó és gyakorlott női munkaerőt megtartsa, ne veszítse el a női munkavállalóit, ha azok családot alapítanak. Ternovszky Ferenc, a BGF tanára A siker kulcsa: család és karrier címet viselő konferenciánk előadója volt.

Ismert tény, hogy már ma is több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint férfi, a cégek felső vezetésében Magyarországon mégsem találunk még tíz százaléknyi nőt sem. Különösen rosszul hangzik ez a szám akkor, ha megnézzük a közeljövőre vonatkozó becsléseket. Egy, az OECD-országokban végzett kutatás szerint hét országban – köztük Magyarországon is - 2020-ra a diplomás nők aránya elériheti majd a 70%-ot.

Észre sem vesszük, de a családok gazdálkodását is jórészt nők intézik. Egy amerikai felmérés alapján az összes fogyasztó döntés 83%-a születik meg a nők jóváhagyásával, egy magyar vizsgálat szerint pedig az autóvásárlások 67%-ában a nő mondja ki a végső szót.

A közgazdász szerint tarthatatlan állapot az, hogy a képzett nők „elvesznek” a munka-magánélet összehangolást lehetetlenné tevő problémák miatt. Ennek kezeléséhez az angol nyelvű szakirodalomból fordított, kissé suta elnevezésű „női erőforrás menedzsment” nyújthat segítséget. Ez a HR-gazdálkodási program (amelyet egyedüli oktatóként tanít az országban) a következőket takarja:

Nemcsak arról van tehát szó, hogy a népesség felének a tehetsége nem tud kellőképpen kibontakozni, vagy hogy a diplomás nők tanulással töltött ideje, energiája nem térül meg. A piaci logika szerint is érdemes segíteni a nők karrierépítését: egy európai bizottsági jelentés szerint azok a vállalatok, amelyek vezetésében a férfi-nő arány kiegyenlített, 56%-kal több profitról számoltak be.

A vállalatok, különösen a nagyvállalatok működése azonban hagyományosan férfias. Nem veszi figyelembe sem a női karrierutak gyermekvállalás miatti töbfázisú természetét, nem ismeri el a nőkre jellemző vezetői erősségeket, és nem segíti őket abban, hogy versenyezni tudjanak a férfiakkal egy-egy pozíció megszerzéséért. Segíteni kell tehát a nőket abban, hogy a férfias vállalati kultúrában boldogulhassanak: mentorálással, coachinggal, informális belső vállalati hálózatok építésével, akár személyre szabott tréningekkel, karrierépítési tanácsokkal.

A családos férfi alkalmazottak miatt is megéri családbaráttá tenni a munkahelyet, és végülis minden munkavállaló számára érdemes biztosítani az örömteli munkavégzéshez megfelelő feltételeket, mert a cég ettől több profitot termel. Ennek érdekében dolgozták ki a munka-család auditot, amelynek eredményei magukért beszélnek: azok a cégek, amelyek törődnek munkavállalóikkal eredményesebbek: 86 százalékuknál nőtt a termelékenység, csökkent a dolgozói hiányzások száma, és a munkatársak nemcsak a céghez lettek lojálisabbak, de magához a munkavégzéshez való viszonyuk is sokat javult.

Az egyensúlyteremtés jegyében Ternovszky Ferenc következő írásában a férfiak munka és magánélet összeegyezetéséből adódó gondjait elemzi.

Női foglalkoztatottság, női karrier, nők vezető beosztásban - számtalanszor felvetődő kérdések, elemzett gondolatok. Sokféle megközelítéssel, sokféle válasszal találkozhatunk. Ha azonban a „nő-munka” kérdést kibővítjük, bekapcsoljuk a családot is, akkor eltérő válaszokat kapunk. Ebben a megközelítésben mások a nők motivációi, elvárásai a munkával szemben. Mások mint a férfiaké, de mások mint az egyedülálló nőké is. A karrierívüket is más tényezők befolyásolják és másképpen is alakul.

A hagyományos folyamatos, fokozatos, lineáris fejlődést tükröző (férfi) karriermodell jellemzője a teljes munkaidős fizikai jelenlétű foglalkoztatás, amelyben a kiugrásra 25-35 éves korban van lehetőség. Teljes erővel, teljes időben, mindig ott kell lenni. Nagyon sok esetben nem a teljesítmény, az eredmény, hanem a teljes munkaidős fizikai jelenlét számít. Sőt ma már a túlmunka is sokszor az elkötelezettség mutatója, még ha nincs is valójában szükség rá. Kedvez ez a nőknek, a családoknak?

A hagyományos karriermodell a nők, az anyák számára követhetetlen

A nők számára alkalmas modell nem lineáris, fokozatos és folyamatos, hanem ciklikus, megszakításokkal, újraindulásokkal tarkított. A hagyományos szemlélet sajátja az a sokszor cáfolt nézet is, miszerint az embereket leginkább a pénz motiválja. Különösen nem igaz ez a nőkre. Az International Survey Research (globális HR-kutató és tanácsadó cég) 2004-ben végzett karrier motivációs kutatásai kimutatták, hogy a nők és a férfiak eltérő motivációkkal rendelkeznek karrierjük során. A férfi vezetők a hatalmat és a pénzt tették az első helyekre, míg a női vezetők az emberi kapcsolatokat és a minőségi munkát. A beosztottak körében a férfiaknál az előmenetel és a pénz vezette a sort, míg a nőknél továbbra is az emberi kapcsolatok, a minőségi munka jelent meg. A nőknél harmadik helyen a rugalmasság (!) áll.

A munka világa, a karrierépítés versenyvilág. Uri Gueezy és kutatócsoportja kimutatta, hogy a nők és férfiak versenyhelyzetben különbözőképp viselkednek. Mind a fizikai, mind a szellemi teljesítménypróbák esetén, az egyéni versenyekben a férfiak sokkal jobb eredményt mutattak saját magukhoz képest. A nőkre azonban szinte alig hatott a versenyhelyzet. Így a jobb munkáért, a gyorsabb előmenetelért, vezetői beosztásokért folytatott versenyt nagyobbrészt a férfiak fogják megnyerni.

Nem a teljes munkaidős jelenlét, nem a pénz és a verseny által uralt, lineáris karrier az, amelyik képességeiknek, igényeiknek megfelel. Ezenközben egyre több és több a diplomás nők száma és aránya. A hagyományos karriermodell mellett nagyon sok képzett, tehetséges nő vész el, fog elveszni a munkaerőpiacról vagy a családtól.

Szükség van-e a nőkre, anyákra a munka világában?

Úgy gondolom, a kérdés már nem is kérdés. A fejlett világ már döntött, mindenütt egyre több erőfeszítést tesznek a női foglalkoztatottság növelésére. És ezt nem szociális és feminista okokból teszik, hanem gazdasági érdek alapján. A nők előretörése a felsőoktatásban, nagyobb arányú megjelenésüket hozza a „tehetségpiacon”. Vagyis csökken a férfiak aránya. A gazdaság nem nélkülözheti a nőket abban a folyamatban, amit világszerte a „War for Talent” vagyis „háború a tehetségért” mondattal jellemeznek. Tom Peters menedzsment guru kutatásai azt mutatták, hogy a vásárlási döntések 83%-t nők hozzák. Beszámítva az olyan hagyományos férfi termékeket is mint pl. a gépkocsi vagy elektronika „A vevő a király” jelmondatot ma már a „A vevő a királynő”-re kell változtatni. Márpedig ha ez így van, akkor a vevőorientált cég nem nélkülözheti a női tudást. A nők alkalmazása a piac jobb megértéséhez vezet. A szervezeti kultúra is jobb azoknál a cégeknél, ahol a nők befolyással rendelkeznek. Kimutatták, hogy a vegyes összetételű munkacsoportok (nő-férfi) jobb teljesítményt nyújtanak mint a homogén csoportok.

Új szemléletre, új modellre van szükség ahhoz, hogy ne veszítsük el a nőket, anyákat sem az egyik, sem a másik helyről. Valójában a nők életének ma az egyik legnehezebb feladata megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között. És ez nemcsak az ő ügyük. És nem is csak szociális kérdés. Az az új szemlélet és gyakorlat, amit családbarát munkahely névvel jelölnek, már több országban, több cégnél bizonyította, hogy meghonosítása nyereséget hoz a cégnek, a családoknak, és a társadalom egészének.

dr. habil. Ternovszky Ferenc