Balansz

Mivel magyarázható a rendkívül magas arányú korai egészségromlás a magyar férfiak körében? - részletek Kopp Mária és Skrabski Árpád 2009-ben publikált tanulmányából.

A magyar férfiak korai halálozása inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek.

Miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában?

Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat.

A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálatból 1130 férfi és 1529 nő adatait elemeztük, akik 2002-ben 40-69 életév közötti korúak voltak. 2006-ig 99 férfi (8,8%) és 53 nő (3,6%) hunyt el a 40-69 éves korosztályból. Ezek a halálozási arányok megfelelnek az adott időszakban az országos halálozási arányoknak.

A férfiak esetében a halálozás fontos előrejelzője volt számos olyan tényező, ami a nők esetében nem volt kimutatható kapcsolatban a korai halálozás valószínűségével. Ilyenek voltak az alacsony iskolázottság, alacsony szubjektív társadalmi helyzet, alacsony személyes és családi jövedelem, a munkával kapcsolatos tényezők közül a biztos munka hiánya, csekély munkahelyi kontroll érzés, segéd és betanított munka, depresszió, az élet értelmetlenségének érzete, a házastárstól és a gyermektől kapott társas támogatás hiánya.

A házastárs hiánya a férfiak számára fontosabb veszélyeztető faktor, mint a nők esetében. A nők számára a legfontosabb veszélyeztető tényező a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség volt, ebben a tekintetben nem voltak alapvető változások az elmúlt évtizedekben.

Ha a férfiak korai halálozási arányának háttértényezőit vizsgáljuk, számos olyan aspektusa változott meg a társadalomnak, ami a férfiak számára különösen fontosnak. A legszembetűnőbb változás a társadalmon belül egyre nagyobb társadalmi-gazdasági különbségek kialakulása és az ezzel együttjáró társadalmi-gazdasági leszakadás érzése az alacsonyabb végzettségű és foglalkozású rétegekben.

Az élet értelmének hiánya fontos stresszforrás a férfiak körében, míg ez a tényező nem volt kapcsolatban a nők korai halálozásával. Vizsgálataink eredményei alapján úgy tűnik, a férfiak sebezhetőbbek a kiszámíthatatlanság, a társadalom demoralizációja, a munkával kapcsolatos bizonytalanság, a társadalmi-gazdasági lemaradás kihívásaival szemben, mivel önmagukat tartják felelősnek a család társadalmi-gazdasági helyzetének javításáért.

Az 1986-1990-es évek átlagában 8.9 év volt a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama között, ez a különbség 2004-re 16.5 évre nőtt. A nők esetében a korábbi 4 évnyi hátrány 10,2 évre nőtt a legalacsonyabb végzettségűek hátrányára. Hasonlóan drámai a különbség abban, hogy a 30 évesek hány százaléka éli meg a 65. évét. Ennek valószínűsége a legalacsonyabb végzettségű férfiak esetében csupán 43 % !, a nőknél 70 %, míg a legmagasabb végzettségű férfiak 85 %-a a nők 91 %-a megéli a 65. életévet.

Vizsgálatunk eredményeinek tükrében feltételezhető, hogy a krónikus stressz az a láthatatlan kéz, amely a középkorú magyar férfiak tragikuskorai halálozási arányát okozza. A krónikus stressz során felmerülő magatartási és lélektani változások szembetűnően hasonlítanak a depresszió során tapasztalható krónikus változásokhoz. Elsősorban azok kerülnek a kontrollálhatatlan, krónikus stressz állapotába, akik nem rendelkeznek megfelelő megbirkózási képességekkel.

Sajnos gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széleskörű közösségi alapú programokat jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.

Egy új orvosi kutatás szerint az önkéntes munka nem csupán a közösség, de maguk az önkéntesek számára is hasznos. Az Atlantic magazinban bemutatott tanulmány szerzői szerint most először sikerült bizonyítani, hogy mások segítése javítja a testi-lelki egészséget.

Dr. Hannah Schreier kutatócsoportja 52 vancouveri középiskolást kért arra, hogy teljesítsék még az őszi félév folyamán az amúgy kötelező önkéntes feladataikat. A többiek várhattak ezzel tavaszig. Nem kértek tőlük sokat: a másodéves diákok hetente egy órában tanítás után általános iskolásoknak tartottak művészeti, vagy kézműves foglalkozást, vagy segítettek elkészíteni a kisebbek házi feladatát.

A szemeszter előtt és után is megvizsgálták, mekkora a középiskolás diákok esélye szív-és érrendszeri betegségek kialakulására: kiszámolták a testtömeg indexüket, megmérték a koleszterinszintjüket, megnézték, van-e valamilyen gyulladásos megbetegedésük.

Mindössze tíz hét után egértelműen javulás állt be az önkéntes munkát végző diákok egészségi állapotában. A másokkal való törődés javította a vérképben a szervezetben gyulladásra utaló markereket, az önzetlenebb viselkedés pedig még a vártnál is jobban csökkentette a koleszterinszintet.

Vajon kizárólag a heti egy órányi kisebb gyerekekkel való foglalkozásnak köszönhető a változás? Nem teljesen. A kutatók pozitív változást tapasztaltak az önkéntesek hangulata, és önbecsülése terén is. Úgy gondolják, az önkéntesség bekapcsolta diákokat a helyi közösségi segítő hálózatokba, és ez a társadalmi bevonódás csökkentette a fiatalkori szív-és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Éppen azok a diákok váltak sokkal egészségesebbé, akik arról számoltak be, hogy az önkéntességnek köszönhetően lényegesen empatikusabbak, önzetlenebbek lettek, és ettől a lelkiállapotuk is sokat javult.