Balansz

Valóban két nyelvet beszélnek a férfiak és a nők?

Előfordult már, hogy akaratlanul is megbántottad a barátnődet? Előfordult már veled, hogy értetlenül áltál a barátod döntéseivel kapcsolatban? Előfordult, hogy amit jó ötletnek tartottál barátnőddel vagy barátoddal kapcsolatban, rosszul sült el?

Ezek a helyzetek nem véletlenek. A férfiak és a nők nemcsak fizikailag, hanem pszichológiai szempontból is jelentősen különböznek egymástól. És emiatt sok szempontból különböző nyelvet beszélnek. Bizonyos fogalmak mást jelentenek a férfiak és mást a nők számára, vagy legalábbis az érzelmi hangsúlyuk különbözik jelentősen. Mindez elég sok kommunikációs zavarhoz vezet a hétköznapokban, ráadásul a férfinek és a nőnek együtt kell működniük a munkahelyeken, a párkapcsolatban, sőt a családalapítás után a család irányításában is.

Hogyan hidalhatjuk át ezeket a kommunikációs nehézségeket? Milyen megoldást adnak erre a különböző kultúrák kapcsolati és családmodelljei? Hogyan hidaljuk át mi, a saját kultúránkban? Ezekre a kérdésekbe próbál bevezetni Purebl György előadása.

Legyen vagy ne legyen gyermekünk? - Női sors Magyarországon

A címben felvetett kérdés személyes, családi és nemzeti sorskérdés. Eldöntése mégis egyedi módon történik, optimális esetben két szerető szív közös ügyeként.

Ha a nő és férfi nembeli lényegét, létezésének küldetését helyezzük a középpontba, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy fizikai, biológiai, élettani, lélektani és társas képességeink e küldetés szerint különböznek, de egymást kiegészítik, hogy beteljesítsék a létfeladatot: a kapott élet továbbadását. Ez a beteljesülés hozza létre az emberi boldogságot.

A nő vállalása e tekintetben időbeli-folyamati szempontból is hangsulyosabb, központi jelentőségű. Milyen esélyekkel, lehetőségekkel és feltételekkel teljesitheti be a nő a küldetését?  Milyen a kapott anyai minta, szülői példa? Milyen hatások  befolyásolják a fiatalokat a párkeresésben, párválasztásban? Milyen esélyei vannak ma egy magyar nőnek intim és elkötelezett kapcsolat kialakitására, fenntartására? Milyen a „férfi oldal?”  Többek között ezen kérdések áttekintésével és megválaszolásával foglalkozik Bagdy Emőke az első, március 11-i előadás során.

Regisztráljatok, gyertek!

Az előadókról:

Dr. Purebl György - Semmelweis Egyetem ÁOK, Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese, egyetemi adjunktus

Prof. Dr. Bagdy Emőke - Professor Emeritus, Károli Gáspár Református Egyetem, Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék

Miért nagyon fontos, hogy a nők egészségi állapotával foglalkozzunk, és ezen belül is miért kiemelt jelentőségű a fiatal nők egészségi állapota?

A fiatal nők hozzák világra a következő generációt, maga a gyermekvállalási készség is függ a fiatal nők egészségi állapotától. A gyermekkori hatások, a szocializáció meghatározó az egészséges magatartás kialakulásában, amelyben az anya példája, értékrendje, egészségmagatartása alapvető. A vizsgálati eredmények ezen túl azt is mutatják, hogy a férfiak egészsége még nagyobb mértékben függ partnerüktől, mint a nők egészségi állapota. A magányos férfiak súlyos egészségromlását számos vizsgálat mutatja, az utóbbi évtizedekben ez Magyarországon különösen fontos összetevője a férfi-halálozásnak, ugyanakkor a magányos nők egészségromlása kevésbé nyilvánvaló.

Mindezek alapján, ha a mai igen negatív egészségi és demográfiai tendenciákat meg szeretnénk változtatni Magyarországon, különösen nagy gondot kell fordítanunk annak megértésére, hogy milyen a mai fiatal nők egészségi állapota. A mai világban nőnek születni különleges kihívás, amelynek igen nehéz megfelelni. Ez magyarázza, hogy az alkalmazkodás, megbirkózás elégtelenségéből származó pszichés zavarok a nők között valamennyi civilizált országban lényegesen gyakoribbak, mint a férfiak között. Miközben a nők előtt új lehetőségek nyíltak meg arra, hogy a társadalomban szélesebb értelemben is hatást fejtsenek ki, a gyermekek világrahozatala és személyiségük korai formálása át nem hárítható női feladat.

A többszörös, sokszor egymásnak ellentmondó szerepelvárások egyensúlyának megteremtésében a nők igen gyakran magukra maradnak, saját magukat hibáztatják, ha nem tudnak megfelelni a társadalmi és belülről fakadó elvárásoknak. A fiatal nők egészségi állapotát tehát csak úgy vizsgálhatjuk, ha az egészség fogalmát a legszélesebben értelmezzük, a testi-lelki-szociális egészséget értjük alatta.

A fiatal nők legsúlyosabb egészségügyi problémája a depressziós tünetegyüttes. Korábbi vizsgálati eredményeink és nemzetközi adatok szerint is a depresszió igen súlyos független egészségi kockázati tényező, mind közvetlen hatása révén, mind az önkárosító magatartásformák előidézésén.

A fiatal nők depressziójának hátterében tehát a legfontosabb a bizalom hiánya, az az életérzés, hogy nehéz élethelyzetben nem segítségre, hanem ellenségességre számíthatnak csak. Az ún. diszfunkcionális attitűdök közül kettő mutat igen szoros kapcsolatot a fiatal nők depressziójával: a perfekcionizmus és a fokozott teljesítményigény. Ezek az attitűdök igen fontos hajtóerői a társadalomnak, azonban ha az egyén úgy érzi, hogy nem képes megfelelni a sajátmagával szemben támasztott fokozott elvárásoknak, állandóan elégtelennek, értéktelennek érzi, vádolja saját magát. Szignifikáns szerepe van a külső elismerés igényének és a fokozott szeretetigénynek is.

A megbirkózási, „coping”-stratégiák közül a depresszióval szoros kapcsolatban áll az evés-ivás nehéz élethelyzetben, tehát a depressziósok közül szignifikánsan többen állítják, hogy nehéz élethelyzetben evéssel, ivással, dohányzással próbálják helyreállítani lelki egyensúlyukat. Ez a nem adaptív megbirkózási stratégia valamennyi önkárosító magatartásforma legfontosabb kockázati tényezője, a depresszió ezen a stratégián keresztül vezet mind a dohányzás, mind a kóros alkoholfogyasztás, drogvisszaélés gyakoribbá válásához. Ha valaki tanult reakcióként depressziós lelkiállapotát ezekkel a pótcselekvésekkel próbálja helyreállítani, ez a tanult válaszkészség fennmarad, megerősítést nyer.

Ha tehát az önkárosító magatartásformák gyakoriságát csökkenteni szeretnénk, ezek motivációs hátterét kell feltárnunk, és ezen a szinten beavatkoznunk. Az észak- amerikai, nyugat-európai sikeres közösségi alapú megelőzési programok bizonyítják, hogy lehetséges az eredményes beavatkozás. Ennek feltétele azonban a pszichológiai, szociális veszélyeztetető tényezők feltárása.

Kopp Mária, Csoboth Csilla, Purebl György

(A bejegyzés a szerzők Egészségmegőrzés:­ Mit jelent ma Magyarországon a fiatal nők "egész"-sége című tanulmányának rövidített változata, amely megjelent: Mentálhigiéné és pszichoszomatika 10, 3-4, 5-15 1999. A teljes szöveg itt olvasható.)

I. rész

A gyermekvállalási kedv minden társadalomban a jövő vállalásának, a hosszú távú tervezés lelkiállapotának, azaz a társadalmi beállítottságnak a jele.

A fiataloknál kétféle motiváció, a családalapítási, gyermekvállalási vágy és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, ha igen nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Ez az átbillenés már megtörtént Magyarországon, egy ilyen negatív tendenciát már nehezebb visszafordítani. Mindent meg kell tenni azért, hogy fiatalok ne kerüljenek szembe elviselhetetlen lakás, megélhetési nehézségekkel, ha megházasodnak és gyermeket szeretnének. Igen sok válás oka az, hogy a lakásért hajszolt életmód éppen addigra emészti fel a kapcsolatot, amikor már sikerült megszerezni. Át kell segíteni a fiatalokat ezeken a nehézségeken, különben felőrlődnek, vagy meg sem kísérlik.

A magyar társadalom európai összehasonlításban az egyik leginkább családbarát, gyermekbarát társadalom, a gyermek fontosságának megítélése rendkívül pozitív. Valamennyi vizsgált ország közül a magyarok tartják a leginkább igaznak azt az állítást, hogy „üres az élete azoknak, akiknek soha nem volt gyermekük. A házasság és a gyermek megítélésének pozitivitása igen fontos tartaléka a magyar társadalomnak.

Igen érdekes, hogy míg – elsősorban a férfiak között – a depressziós tünetegyüttes fordított kapcsolatban van a gyermekszámmal, valamennyi alcsoportban a gyermekszámmal együtt emelkedik az ún. vitális kimerültség átlagértéke. Ez a mutató azt jelzi, hogy a mai magyar társadalomban, legalábbis statisztikailag, a gyermekvállalás krónikus stresszállapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent. Ez a teljesen méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja mindazt, amit a demográfiai, szociológiai vizsgálatok régóta jeleznek, hogy a mai magyar társadalomban a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár. A társadalomnak alapvető kötelessége, saját túlélése, pl. a nyugdíjkrízis megoldása szempontjából is, a gyermeket vállaló szülők fizikai túlterheltségének egy részét, jelentős hányadát átvállalni. Hiszen nem elfogadható az az állapot, hogy a társadalmi beállítottságuk, a jövőért felelősséget vállalásuk miatt a gyermeket vállaló szülők aránytalanul túlterhelt állapotban éljenek.

A fiatal nők testi-lelki egészsége igen szorosan összefügg a gyermekvállalással. A mai rendkívül rossz népesedési helyzet nem azzal függ össze, hogy a fiatal nők nem szeretnének gyermeket, sokkal inkább kiszolgáltatott helyzetükkel a partnerkapcsolatokban, valamint saját reménytelen lelkiállapotukkal.

Igen fontos volna erősíteni tehát a fiatal nők megbirkózási készségeit, önértékelését. Tudatosítani a társadalomban, hogy a gyermek világrahozatala és egészséges nevelése rendkívül értékes teljesítmény. Ha értékeljük a művészek alkotásait, mennyivel inkább el kellene ismernünk az ember, a teljes személyiség megalkotását és formálását, amelyre csak a fiatal generáció képes.

Kopp Mária, Csoboth Csilla, Purebl György

(A bejegyzés a szerzők Egészségmegőrzés:­ Mit jelent ma Magyarországon a fiatal nők “egész”-sége című tanulmányának rövidített változata, amely megjelent: Mentálhigiéné és pszichoszomatika 10, 3-4, 5-15 1999. A teljes szöveg itt olvasható.)