A Tárki nemrégiben közzétett felmérése szerint a kismamák alig fele számíthat arra, hogy szülés után visszamehet korábbi munkahelyére. „Mi lenne, ha a szülés után ott folytathatnám a munkát, ahol abbahagytam?” – kérdezi Nóra a JÓL-LÉT Alapítvány filmjének várandós főszereplője, aki szülés utáni munkavállalási lehetőségeit mérlegeli.
A tíz éve működő, a nők és anyák munkaválallását segítő közhasznú alapítvány most pályázatot hirdet. Szeretnék bemutatni azokat a munkahelyeket, amelyek nyitottak a kisgyermekes szülők foglalkoztatására, vagy ahol az anyákat visszavárják gyermekvállalás után. Remélik, hogy minél több olyan munkahelyről kapnak visszajelzést, ahol valóban örülnek annak, ha a korábban már jól teljesítő kollégájuk a gyermekvállalást követően is náluk folytatja pályafutását. A sikeres pályázók tapasztalataikkal más vállalatokat is segíthetnek abban, hogy hátat fordítva a sztereotípiáknak segítsék az anyák munkába való visszatérését.
Ha GYES, GYED, GYET után könnyedén fogadtak vissza régi állásodba illetve zökkenőmentesen tudtál beilleszkedni új munkahelyeden, akkor ezt írd meg ide június 18-ig! Történeteddel már be is nevezted munkahelyedet a „Visszafogadó munkahely díj”-ra.
A pályázat részleteiről itt tájékozódhatsz
A Biztonságos várandósság – biztonság munkahely kutatás keretében a várandós munkavállalókat érő pszichoszociális kockázatok feltárására tett kísérletet a nők munkaerő-piaci segítésével tíz éve foglalkozó Jól-Lét Alapítvány.
A 15 vállalatnál zalott felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a várandós munkavállalók többszörös kockázatnak vannak kitéve a munkahelyi környezetben. A várandósság – otthonlét – visszatérés folyamatát segítő munkáltatói rendszerek a munkáltatók többségénél egyelőre kialakulóban vannak, ennek megfelelően sok a kiszámíthatatlan és bizonytalan tényező a várandós nők számára. A bizonytalanság az élet minden területén jelentkező lelki megterheléssel jár, és ez komoly pszichoszociális kockázatot jelent a várandós nők számára.
A válaszadók 34%-a nyilatkozta, hogy tartott attól, kitudódik a terhessége az első 12 hétben. A várandósság bejelentését követő reakciók azonban nem igazolták vissza a félelmet, a tapasztalatok alapján a munkatársak és a vezetők reakciója a vártnak megfelelő, vagy annál jobb volt. Csak 27%-uk szerint a stresszesebbek a mindennapok mióta várandósok.
A várandós munkavállalók többsége nem érezte, hogy megterhelőek lettek volna a terhességi tünetei. Ezekről csupán az első 8-10 hétre vonatkozóan tettek említést. Feltételezhető, hogy mindazoknál, akik féltek bejelenteni terhességüket, illetve azoknál, akiknél az első időszak tünetei gondot okoztak a stressznyomás mindenképp nagyobb, mint normál esetben.
A munkáltatói oldal feltételezése, hogy a várandós munkavállalók fáradékonyabbak, nem bizonyult megalapozottnak. Elsősorban a változó állapottal kapcsolatos reakcióként értelmezhető. Mindezt megerősíti az, hogy a várandós munkavállalók 79%-a nyilatkozta, hogy nem érezte a várandósság idején megterhelőnek a feladatok elvégzését.
„Kétfajta várandós anyuka van: aki terhesen már nem foglalkozik semmivel, és aki tisztességesen dolgozik tovább.”
A várandóssággal kapcsolatos sztereotípiák olyan kihívások elé állítják a munkavállalókat, melyek a többi munkavállalói csoporthoz képest nagyobb megterheléssel járnak. A sztereotípiák és szerepelvárások amelyekkel a várandós munkavállalók szembesülnek, gyakran független valódi teljesítményüktől, munkahelyi és életpálya terveiktől, fejlődési igényeiktől, de meghatározzák vállalaton belüli lehetőségeiket: a várandós munkavállalók fele megélte azt a tapasztalatot, hogy egyre kevésbé tudja megőrizni pozícióját, illetve nem kap új, érdekes feladatokat. Ennek oka, hogy sokszor kimondatlanul hat az a sztereotípia, mely szerint „úgyis elmennek szülni”, és „csak pár hónapig lehet tervezni a munkájukkal”.
A kutatásban résztvevő várandósok számára leginkább a túlórák okoztak nehézséget, részben azért, mert ezt a családjuk nehezen fogadta el. Azzal kapcsolatban, hogy a gyermekük megszületése után hogyan fogják megoldani a munka és magánélet összehangolását, már bizonytalanabbak. Többen előre látták már, hogy milyen segítségre számíthatnak (férj, család) és milyen szolgáltatásokat tudnak igénybe venni. A válaszadók egybehangzóan állították, hogy a rugalmas, otthoni munkavégzési lehetőségek nagy segítséget jelentenének az munka-magánélet egyensúlyának megteremtésében.
A vállalati kultúra elemei sok esetben képesek erősíteni és enyhíteni is a munkavállalókat érő stresszt. Ebből a szempontból a bizalom, megbízhatóság, nyitottság és kölcsönösség nagyon fontos, és jelentősen csökkenthetii a bizonytalanság okozta stresszt azáltal, hogy a munkavállalói igényeket, problémákat nyíltan és proaktívan kezeli.
A várandósság azoknál a vállalatoknál a legkevésbé stresszes, ahol az egyes élethelyzetek nem problémaként, hanem egy folyamat egyes szakaszaiként jelennek meg: a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt tervezhetővé és ezáltal biztonságossá teszik a várandósság – otthonlét és a visszatérés időszakát.
(A kutatási anyag teljes terjedelmében itt olvasható)
Gyermek- és munkavállalás, párkapcsolat és karrier? Itt megtudhatod, mi az a családbarát munkahely, és miért jár jól mindenki, ha egyensúlyt teremt munkája és magánélete között.
