Balansz

A gazdasági válság éveiben különösen nehézzé vált a munkahelyi és a családi feladatok összeegyeztetése. Mindennek elsődleges kárvallotjai a nők. Az Európai Parlament a nemzetközi nőnapra készülve azt vizsgálta, miként lehetne enyhíteni a válság hatásait és javítani a nők helyzetén.

Az Európai Unió országai az 1930-as évek nagy gazdasági válsága óta az eddigi legnagyobb recesszióval kell szembesüljenek. Olyan gazdasági, pénzügyi, és szociális válsággal, amelyet tovább súlyosbítanak az uniós intézmények által a tagállamok számára előírt megszorító intézkedések. A munkanélküliség, a munkahelyek bizonytalanná válása és az alacsony fizetések már a válság előtt is jobban sújtották a nőket, mint a férfiakat, ráadásul a korábbi válságok történetéből arra következtethetünk, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll majd helyre, mint a nőké.

Az elszegényedés veszélye elsősorban az egyedülálló idősebb nőket és az egyszülős családokat fenyegeti, amelyekben többnyire nő tölti be a családfő szerepét.

A tagállamok költségvetési megszorításai a közszférában dolgozó nőket különösen súlyosan érintették, hiszen a közalkalmazottak 70%-a nő.

A nők számára a legfontosabb a családi és a szakmai élet összehangolása

A nők igyekeznek a munkahelyi feladataikat összeegyeztetni családi életükkel, ezért is nehezebb számukra az álláskeresés. Munkájuk mellett ugyanis a házimunka nagy részét ők végzik, és gyakran az eltartott családtagokról (gyerekek, szülők, betegek vagy fogyatékosok) is ők gondoskodnak. A szociális juttatások, valamint a szociális infrastruktúra, az oktatás, a gyermekmegőrzés, az egészségügy és a betegellátás költségvetésének csökkentése a felelősséget a családokra, ezen belül is leggyakrabban a nőkre ruházza. Ezek a nők így arra kényszerülnek, hogy feladják vagy csökkentsék fizetett munkájukat azért, hogy eleget tudjanak tenni azoknak az ápolási, gondozási feladatoknak, amelyek elvégzéséről az állam már nem gondoskodik vagy nem képes gondoskodni.

A munkanélküli nők a hivatalos statisztikákban gyakran nem is szerepelnek, és a nemek közötti egyenlőtlenséget gyakran alábecsülik a munkanélküliség terén, mert a nők sokszor különféle okokból (várandósság, családi kötelezettségek, nyugdíjba vonulás) visszavonulnak a munkaerőpiacról, és nem fizetett, vagy nem hivatalos munkát végeznek. A nők illegális foglalkoztatása nagyobb arányú a férfiakénál.

A munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a fiatal nők sokszor elhalasztják a gyermekvállalást, ami tovább fokozza az európai népesség elöregedését.

A válság még jobban elmélyíti a szakmai előmenetel és a családi szerepek összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségeket: a gyermekvállalás másként befolyásolja a nők és a férfiak foglalkoztatását; az anyák munkaerő-piaci részvételi aránya 12%-kal alacsonyabb, mint a gyermektelen nőké, vagyis emelkedett a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest. Eközben az apák foglalkoztatási rátája 8,7%-kal magasabb a gyermektelen férfiakénál.

Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a befizetett nyugdíj-hozzájárulásokat, és előfordulhat, hogy ezek a nők pályájuk végéig csak nagyon alacsony nyugdíjra való jogosultságot szereznek, ami növeli az időskori szegénység kockázatát.

Több az előítélet, több az erőszak

Sok tagállamban a fiatal nők (15-24 évesek) egyre nehezebben szerzik meg első, teljes munkaidős állásukat és úgy kerülik el pályakezdő munkanélküliséget, hogy tovább folytatják tanulmányaikat. Annak ellenére, hogy a jobb képesítés összességében eddig jobban megvédte a nőket a munkanélküliségtől, az ő diplomájukat kevésbé ismerik el, mint a férfiakét.

A női munkanélküliséghez sztereotípiák kapcsolódnak, például az, hogy a férfiak munkanélkülisége a nőkénél komolyabb problémát jelent. Ez csak tovább bővíti a már így is jelentős számú negatív előítélet körét, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a nők foglalkoztatási esélyeit.

A válság fokozta a nők elleni erőszakot (zaklatás, munkahelyi erőszak, házastársi erőszak) és tovább súlyosbította számos hátrányos helyzetű közösség szociális és gazdasági állapotát. A lányok körében megnőtt az iskolai lemorzsolódás és az emberkereskedelem áldozatává válás kockázata.

Valóban két nyelvet beszélnek a férfiak és a nők?

Előfordult már, hogy akaratlanul is megbántottad a barátnődet? Előfordult már veled, hogy értetlenül áltál a barátod döntéseivel kapcsolatban? Előfordult, hogy amit jó ötletnek tartottál barátnőddel vagy barátoddal kapcsolatban, rosszul sült el?

Ezek a helyzetek nem véletlenek. A férfiak és a nők nemcsak fizikailag, hanem pszichológiai szempontból is jelentősen különböznek egymástól. És emiatt sok szempontból különböző nyelvet beszélnek. Bizonyos fogalmak mást jelentenek a férfiak és mást a nők számára, vagy legalábbis az érzelmi hangsúlyuk különbözik jelentősen. Mindez elég sok kommunikációs zavarhoz vezet a hétköznapokban, ráadásul a férfinek és a nőnek együtt kell működniük a munkahelyeken, a párkapcsolatban, sőt a családalapítás után a család irányításában is.

Hogyan hidalhatjuk át ezeket a kommunikációs nehézségeket? Milyen megoldást adnak erre a különböző kultúrák kapcsolati és családmodelljei? Hogyan hidaljuk át mi, a saját kultúránkban? Ezekre a kérdésekbe próbál bevezetni Purebl György előadása.

Legyen vagy ne legyen gyermekünk? - Női sors Magyarországon

A címben felvetett kérdés személyes, családi és nemzeti sorskérdés. Eldöntése mégis egyedi módon történik, optimális esetben két szerető szív közös ügyeként.

Ha a nő és férfi nembeli lényegét, létezésének küldetését helyezzük a középpontba, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy fizikai, biológiai, élettani, lélektani és társas képességeink e küldetés szerint különböznek, de egymást kiegészítik, hogy beteljesítsék a létfeladatot: a kapott élet továbbadását. Ez a beteljesülés hozza létre az emberi boldogságot.

A nő vállalása e tekintetben időbeli-folyamati szempontból is hangsulyosabb, központi jelentőségű. Milyen esélyekkel, lehetőségekkel és feltételekkel teljesitheti be a nő a küldetését?  Milyen a kapott anyai minta, szülői példa? Milyen hatások  befolyásolják a fiatalokat a párkeresésben, párválasztásban? Milyen esélyei vannak ma egy magyar nőnek intim és elkötelezett kapcsolat kialakitására, fenntartására? Milyen a „férfi oldal?”  Többek között ezen kérdések áttekintésével és megválaszolásával foglalkozik Bagdy Emőke az első, március 11-i előadás során.

Regisztráljatok, gyertek!

Az előadókról:

Dr. Purebl György - Semmelweis Egyetem ÁOK, Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese, egyetemi adjunktus

Prof. Dr. Bagdy Emőke - Professor Emeritus, Károli Gáspár Református Egyetem, Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék

"Szembesülnünk kell a ténnyel, hogy a kormányzat vagy a cégek nem fogják megoldani ezt a kérdést helyettünk. Fel kell hagyjunk azzal, hogy kívülről várjuk a megoldást; csak rajtunk, egyéneken múlik hogy magunkra vegyük az ellenőrzést és a felelősséget a fölött, hogy milyen életet akarunk élni". Nigel Marsh négy pontba szedte, mit tehetünk azért, hogy kiegyensúlyozttabb legyen az életünk. Négygyerekes apa, profi marketingesként lehúzott jónéhány évet a legnagyobb multiknál, sikeres író, volt már munkamániás és eltöltött otthon egy évet kizárólag a családjának élve, szóval ismeri a végleteteket, tudja mit beszél.

A magyar férfiak két, egymásnak nehezen megfeleltethető elvárásnak próbálnak megfelelni: a családfenntartói és a gyermeknevelési feladatok egyaránt fontosak lettek számukra.

Változik az apaságról alkotott képünk

Spéder Zsolt tanulmányában a Családi értékek címet viselő, 2009-es felmérés eredményeit ismerteti és betekintést kínál abba, hogy a kutatók hogyan kategorizálják az eltérő férfi- és apaszerepeket. Ezek egyike a hagyományos és a modern értékrendet valló típusok szembeállítása. A kenyérkereső apa a családfő: "legfontosabb feladata a család biztonságának megteremtése; a férfi életének centrumában a munka(vállalás) áll; a családban végső soron a férfi dönt; találkozáskor a férfi teszi meg az első lépéseket". Az ellentétes pólust az egalitárius férfiből lett modern apa képviseli, aki "szükségesnek tartja az emancipációt, úgy gondolja, hogy mindkét nemnek hozzá kell járulnia a család megélhetéséhez, az otthoni munkában egyenlő mértékben vesz részt, és a gyermeknevelés életének tartalmat, célt ad."

A két sarkítottan meghatározott típus eltérően ítéli meg a férfiak családban betöltött helyét, szerepeit: azt, hogy "milyen otthoni munkák kinek a felelősségi körébe tartoznak, hogy a gyermekgondozás és -nevelés mely területeiért (gondozás vs. oktatás) felelősek. Lényeges különbség a kenyérkereső és az új típusú apák között éppen ez utóbbi területen mutatkozik, hiszen a modern apák nagyon aktívak a gyermekgondozásban."

Természetesen számtalan egyéb besorolás és típusleírás létezik már felsoroltakon túl:"a kirakatapák, a perifériális apák is megjelennek, és számtalan apatípusnak jellemzője a bizonytalanság. Mindez egyértelműen arra utal, hogy az apaszerepek és apaképek átalakulóban vannak" - írja.

Magyarország: apák ellentmondó elvárások között

A magyar közvélemény a családi kapcsolatok tekintetében meglehetősen hagyománytisztelő. A férfiakat szeretnénk erős döntéshozónak látni, akik eltartják a családjukat, karriert csinálnak, és sok pénzt keresnek. Ez a szemlélet nem sokat változott, azonban megjelentek a modernnek nevezett apaszerephez kapcsolt elvárások is, amelyek szerint a férfinak éppúgy el kell tudnia látni a gyermekeit, mint a nőnek, és a férfi mindezt nem kötelességből teszi, hiszen maga is szeretne több minőségi időt tölteni a szeretteivel, és az apai hivatás éppoly fontossá vált sokak számára, mint a hagyományos családfentartói szerep.

A felmérés eredményei szerint a legtöbben "kettős, és egyben egymással szemben álló elvárást fogalmaznak meg a férfiakkal szemben: legyen a pénzkereset az életcéljuk, ugyanakkor fontosabb legyen számukra a családdal eltöltött idő, mint a többletjövedelem-szerzés". Érdekes, hogy a különböző társadalmi csoportok véleménye alig tér el egymástól, és hogy inkább a férfiak számára fontos az, hogy a kenyérkereső és családcentrikus szerepben egyformán helyt álljanak. Az átlagnál magasabb mértékben a szakmunkás végzettségűeknél jelenik meg a férfiakkal szemben támasztott kettős elvárásrendszer. A legképzettebbek inkább a modern apaszereppel tudnak azonosulni, míg a legiskolázatlanabbak továbbra is a hagyományos szereposztást vallják magukénak.

Mi az apa dolga a családban?

Általános vélemény, hogy a családfő dolga biztonságteremtés. Ugyanakkor a válaszolók egyharmada a szeretet kimutatását tekinti a legfontosabb apai feladatnak, annak ellenére, hogy ez korábban tipikusan nőiesnek tartott viselkedés volt. A megkérdezettek közel egyötöde tartja az apák legfontosabb küldetésének a gyermekeik morális eligazítását, életre való felkészítését. A gyermekek körül adódó mindennapi otthoni gondozási, tanítási, nevelési feladatokban való aktív részvételt azonban a kutatók számára meglepő módon - szinte alig sorolta bárki is a leglényegesebb apai feladatok közé. Az is különös, hogy inkább a nők voltak azok, akik nem tartották fontosnak a férfiak részvételét ezekben a tevékenységekben.

A felmérés eredményei tehát egyrészt megerősítik, másrészt módosítják a férfiak családban betöltött szerepéről korábbi tudásunkat: "A klasszikus férfiszerepekhez köthető kívánalmak (biztonság garantálása és védelem, életre nevelés) ma is élnek és hatnak. Azonban az is egyértelműen beigazolódott, hogy a nem hagyományos elvárások is érvényesülnek. Erre utal, hogy igen magas azok aránya, akik a szeretet, érzelmek kimutatását a leglényegesebb apai feladatnak tartják. Az a tény azonban, hogy interjúalanyaink fele nem tartja lényegesnek, hogy az apák aktívan részt vállaljanak a gyermekgondozásban, arra utal, hogy a modern apai vonások mégsem terjedtek el markánsan, és a hagyományos kenyérkereső férfi/apa kép mélyen beívódott a magyar társadalomba."

A teljes tanulmány itt olvasható

A nőket nem szabad magukra hagyni az egyensúlyt kereső útjukon. A munkáltatóknak, HR vezetőknek tudatosan kell kiépíteni azt a szervezeti kultúrát, azokat a módszereket, melyek segítik a nőket, anyákat karrierjük építésében. Ma a családok – tisztelet a kivételnek – magukra vannak hagyva, keressék az egyensúlyt, ahogy tudják. Ha tudják. Nyilvánvaló az összefüggés az egyre csökkenő gyerekszámmal.

A szervezeti kultúra meghatározó szerepet játszik a szervezet tagjainak életében. A hagyományos (férfi) karriermodell elfogadásán, akár öntudatlanul is, alapuló szervezetekben több stigma és sztereotípia kötődik a rugalmas munkaidő formákhoz, a babás, gyermekes anyákhoz. Elég, ha a vezető, csak szóban is, de lekicsinylően nyilatkozik a rugalmas munkaformákról. Avagy az a nézet, hogy aki ebben dolgozik, azt sose léptetik elő. Ebből már egyenesen következik az a szemlélet, hogy ebbe a kategóriába a vesztesek tartoznak, hogy a könnyebb vagy a csökkent értékű munkákat adják a babás mamáknak, kvázi segítségképpen. Merthogy ők nem teljes értékű munkaerők. Az a sztereotípia is fellelhető, amikor azt hiszik, minden anya örül, ha rugalmas munkaformába helyezik. A nagy ambíciójú, magas teljesítményű nők közül vannak, akik inkább kilépnek, minthogy ezt és a hozzá kötődő stigmákat viseljék.

A női karrier fejlesztésének talán a legnagyobb kihívása a gondolkodásmód, az értékrend, összességében a szervezeti kultúra megváltoztatása. És ebben kiemelt szerepe van a vezetésnek.

Rugalmas karriermodell kialakítása

A hagyományos karriermodelltől elszakadva, olyan karrierívet kell kialakítani, ami alkalmazkodik a nők élettani sajátosságaihoz, igényeikhez. Meg kell tervezni, szervezni a nők munkába való visszatérésének folyamatát. Azzal kezdve, hogy a kapcsolatot fenn kell tartani a gyermekgondozás ideje alatt is. Az anya legyen tájékozott szervezete ügyeiről, erre ma az internet jó lehetőséget nyújt. A visszatérést fokozatossá lehet tenni, kezdetben heti egy nap vagy többször napi néhány óra, amikor is a visszailleszkedés emberi és szakmai tényezőit kijelölt mentor segíthetné. Lehetővé kell tenni, hogy a visszatérő választhasson rugalmas munkaformát. Ahol és amennyiben a rugalmas karriermodellt a cég tudatosan kialakítja, alkalmazza, ott a nők eredményessége és kötődése jelentősen megnő.

A nők tudásának, ambíciójának „táplálása”

Tapasztalati tény, hogy a nők munka világához kapcsolódó ambíciója visszaesik a gyermekgondozási távollét idején. Csökkennek az elvárásaik saját magukkal szemben. Tudásuk megkopik. Mindez nehezíti a visszatérést, a visszafogadást. Ezért fontos „táplálni” a nők ambícióját, szakmai tudásuk fejlődését. Ehhez a cégnek fejlesztési programot kell kialakítania. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni. Ahol a rugalmas karriermodell részeként folyamatos a cég kapcsolattarása a munkatársaikkal, ott ez jó alapot ad ahhoz, hogy alkalmanként tréningeket szervezzen az otthon levő nők számára. A kijelölt, elfogadott mentor folyamatosan vagy meghatározott időnként tájékoztassa, motiválja, lássa el információkkal az érintettet.

Adjunk teret a női attitűdnek!

Amint tudjuk, a nők munkával kapcsolatos elvárásai, attitűdje különbözik a férfiakétól. A nők számára legfontosabb tényezők a munkatársi kapcsolatok, a „szolgálat”, vagyis visszaadni, nyújtani valamit a cég, a társadalom számára, valamint az értelmes munka. Fontos számukra a hit a termékben, a szolgáltatásban, a cégben., és nem utolsó sorban a munkahely és a család szempontjainak összehangolásában.

Rugalmas munkaidőformák

A rugalmas munkavégzésre Magyarországon is több lehetőséget biztosítanak a jogszabályok. Mégis nagyon alacsony az e formákban dolgozók aránya. Tőlünk nyugatabbra tömegesen dolgoznak pl. napi 4 órában. Felismerték, hogy a rugalmas munkaidő formák fontos szerepet játszanak a foglalkoztatási ráta fenntartásában, és tömegek számára nyújtanak kötetlenebb életformát, lehetőséget a munka-család egyensúly megteremtésére. A rugalmas munkaidőformák alkalmazásának számos, ismert előnye van mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Terjedése mégis alig-alig érzékelhető. Ennek okai között van a kedvezőtlen és fejletlen szabályozás, az alacsony bérszínvonalból adódó nehéz megélhetés, amikor minden fillérre szükség van. Ugyanakkor a kirívóan alacsony női foglalkoztatási rátát biztosan kedvező irányba befolyásolnák a kedvező jogszabályokkal segített alkalmazások. Vajon mire várunk? Vajon mikor ismerik fel nálunk is a döntéshozók, hogy a társadalom és benne a gazdaság fejlődésében nem túlzás, kulcsszerepe van, és még inkább lesz a munka és család közötti egyensúlynak, ami főképpen a nőkön múlik. Elismerjük, támogatjuk a nőket mindebben, vagy naponta egyre kevesebben, egyre szegényebbek leszünk.

dr.habil. Ternovszky Ferenc